A kutyánál nincs tökéletesebb teremtmény. Felvidít és szórakoztat, barát és harcos egyben. És nem kér mást, csak hogy szeressük.
,Nem tudunk tiszta szívből szeretni valakit, akivel még sohasem nevettünk együtt.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.
Próbálok számot vetni az életemmel.
Nem fognál kézen,
És vinnél valami új helyre?
Nem tudom, ki vagy,
De hozzád tartozom.
Nincs kéznél, kit úgy szeretnél? Azt szeresd hát, ki kéznél van épp!
Hányszor fogadtad meg, hogy őt már nem… már nem engeded el. Mert már annyi fájdalmas emlék kísér. Vagy csak egy. De az is sok. A fájdalomból az is nagyon-nagyon sok. És megfogadod, hogy őt nem, nem engeded el. Mert tudod, hogy ő sem akar menni. Mégis megy. Mert kell. Mert muszáj mennie. Nem akarod elengedni, mégis újra megteszed. Elengeded. Őt is. Mert valami erre kényszerít. Valami. Amit úgy hívnak: Szeretet… Ezért engeded el. Mert szereted. Igen, néha engedni kell. Van ilyen…
Nagy dolgokat nem tudunk véghez vinni. Csak kis dolgokat, nagy szeretettel.
Minden emberi lénynek szüksége van arra a fantáziára, hogy valóban szerették.
Ha az emberek a szeretetről prédikálnak, akkor nem szeretni tanulnak meg, hanem prédikálni.
Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap.
Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés – az döntés, ítélet és ígéret.