A szeretet nem válogat, ahogy a napfény sem. Nem emel ki egyet a többi közül. A szeretet nem is exkluzív. A kizárólagosság nem Isten szeretetére, hanem az ego „szeretetére” jellemző.
Szeretet idézetek
A szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk. Azt a családban tanuljuk meg, a legelső kapcsolódásainkban.
Senki se keresztelte el a halottak napját a szeretet ünnepének. Ez az elnevezés a karácsonyt illeti – és joggal. Ám valójában a halottak napja is a szeretet ünnepe. Azé az érzésé, amelyet nem tud eltiporni, nem tud megsemmisíteni maga a halál – az enyészet sem.
Lehetséges-e valakit annyira szeretni, hogy ne számítson sem idő, sem távolság, sem halál?
Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni – de a gyermekünkkel más a helyzet. Őt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjak között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek.









