Nem vagyok a szó liturgikus értelmében vallásos, vagy hívő, de megvan az én mély, személyes vallásom és hitem.
Törőcsik Mari
1935. november 23. — 2021. április 16.
a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész
Nekem olyan nagyszerű szüleim voltak! Anyám nagyon érzékeny és kemény asszony volt. A tökéletes szeretetet és biztonságot adta nekünk a legnagyobb természetességgel. Később, amikor a gyerekeim nevelésénél egyszer nagyon tehetetlennek és tanácstalannak éreztem magamat, megkérdeztem tőle, hogy Te hogy tudtál nekünk ennyire jó anya lenni… Azt mondta erre a badar kérdésre, hogy „mert mindig voltam!”
A múltkoriban megnéztem magamat egy nemrég készült filmben. Hát úgy nézek ki, benne, mint az öreganyám.
Szokták kérdezni tőlem, hogy nem sajnálom-e, hogy nem más országban születtem, és nem ott lettem színész. Erre mindig azt felelem, hogy ha nem Magyarországon élek, sohasem lehetett volna ilyen gyönyörű, gazdag pályám. Isten engem a tenyerén hordozott.
A remek mestereknek és színésztársaknak köszönhetően folyamatosan fejlődhettem. Ma erre nincs mindig idő, azonnal teljesíteni kell, hogy az ember szerepeket kapjon. Nekem volt időm és lehetőségem megtanulni a szakmát.
Mindig el kellett hitetni velem, hogy érdemes újra és újra színpadra állnom.
Panaszkodunk folytonosan, ahogy panaszkodom én is, és nem vagyunk hajlandóak meglátni, milyen pokoli életek vannak. Tettünk azért, hogy csak kicsit is különbek legyenek? Igazán odafigyelünk egymásra? Próbálunk eléggé egymásnak – ki-ki a maga módján, a maga lehetőségei szerint – segíteni?
Nagyon bolond lett már a világ, sok szörnyűség történik! Ezt már nagyon nem szeretem!
De drága uram, én már egyszer meghaltam, hova siessek?
Sok jó színésznek az a tragédiája, hogy nem kerül jó rendezők keze alá.