Sok szeretetet és tiszteletet kapok az emberektől, ebből igyekszem minél többet visszaadni.
Meglehet, hogy babona, amit mondok, de én azt hiszem, hogy amely gyermek szülői nem szeretik egymást, az rútnak születik, s aki nem szereti szülőit, az rútnak nő fel, mert a szerelem teremti a szépet.
Ha a szeretetet tesszük meg életünk vezérelvévé, akkor soha nincs vége, mert amit adunk, azt továbbadják. Ráárasztjuk fényünket egy másik lényre, és ő sokszorosan továbbsugározza.
A szeretet és a szerelem mindenütt jelen van. Bármikor, bárhol szerethetünk, és minket is szerethetnek. Ezernyi arca van.
A szeretetnek és az áldozatkészségnek megvannak a természetes határai. A gyerekek hálásak szüleiknek, de saját körülményeiktől függően nem mindig és nem korlátlanul.
Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk.
Mi az a szeretet? Mindenki szeret valamit. Az élet bonyolult, egymásért szinte sosem teszünk semmit. Azzal, hogy elhagyjuk, akit szeretünk, őt is tönkretesszük.
Sem a nagy tudás, sem a kreativítás nem teszi az embert géniusszá. A szeretet az, amin egy elme alapszik.
Semmi értelme, hogy szeressünk valamit, ha úgyis elszakítanak tőle, nem? És olyan nehéz megállni szeretet nélkül, ugye?
Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkretett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?
Van egy személyes emberi és tiszta szeretet, amely az isteni szeretet megsejtése és visszatükröződése. Ez a barátság.