A szerelmesek nem megismerkednek. Végig ott vannak egymásban.
Harminc éve állok a pult mögött, és mondhatom magának, én felismerem a szerelem születését. Meg is tudom adni a receptjét. Vegyen két törzsvendéget! Hitesse el velük, hogy tetszenek egymásnak! Hagyja főni a dolgot, és megtörténik a csoda!
Ki soha minden valószínűség ellen vakon nem hitt, ki soha nem kételkedett: az sohasem szeretett életében.
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.
A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.
Jobb fájón nélkülözni, akit szeretünk, mint együtt lenni azzal, akit nem.
Semmit se szeretek jobban az éppen létrejövőnél; s beleértve a szerelmet is, semmit sem ismerek, ami a legelső érzések gyönyörűségén túltenne.
Önmagunkat csapjuk be, ha életünk magasabb céljait egy olyan viharos érzéstől tesszük függővé, mint a szerelem.
Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart.
A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.
Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.
A szerelem csak füst és könnyű pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere.
A túlságosan könnyű siker rövidesen megfosztja varázsától a szerelmet: az akadályok emelik értékét.
A szerelem gyönyörűséges virág, de az embernek elég bátornak kell lennie, hogy odamerészkedjék érte a meredély szélére.
Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.
Szerelmi vallomásainkban, dalainkban oly óriásikat mondunk, hogy ha a megszokás el nem koptatta volna őket, valóban nőink kénytelenek lennének szemünkbe kacagni.
Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.
