A szabadságnak mindig ára van.
Szerettem volna, ha van egy zsákom, amiben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy aludjak, ellakjak, egyek, főzzek, vagyis egy szabályos konyhát és hálószobát akartam a hátamon cipelni, és el akartam menni valahová, ahol tökéletesen egyedül vagyok, ahol belenézhetek az elmém ürességébe, ahol egyformán távol lehetek minden ideától.
A legjobban az az ember vágyik a vakációra, aki éppen most tért vissza belőle.
Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörűségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok.
Az az ember valóban szabad, aki ürügy nélkül tud visszautasítani meghívást.
Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak, s nemzetem szabadsága, boldogsága fölött kétségbe nem esem.
Nincs ember, ki a szabadságot nem szeretné, de az igasságos ember mindenkit szabadnak kiván, az igasságtalan csak önmagát.
Szabad vagyok, mert tudom; egyedül én vagyok erkölcsileg felelős mindenért, amit teszek.
Szabadság: a mi civilizációnkban semmitmondóan cseng. És csak az tudja igazából, hogy mit is jelent, akit megfosztanak tőle.
A tapasztalatok segítettek hozzá, hogy becsülni tudjam a szabadságot. Hiszen ha nap mint nap megéljük, anélkül, hogy tettünk volna érte valamit, talán nem is tudjuk kellőképpen értékelni.
Végre szabad voltam – felszabadított a reménytelenség.
Az akarat szabadsága egyeseknek és népeknek oly drága kincse, hogy ennek feláldozásával még azt sem fogadják szívesen, mi, szabad akarattal választva, hasznos lett volna érdekeikre nézve.
Az elnyomás csak gyávaságot szül, s csak a szabadság boldogító érzete képes független elhatározást ébreszteni a szabad polgárok keblében.
S nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni, karod kitárni,
bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed.