El sem tudom mondani, milyen érzés hatodszor is nyerni Monacóban. Bár nem a hat győzelem okozza az örömöt, hanem az évek alatt elért eredmények, különböző autókkal és motorokkal, eltérő körülmények között, kezdve az első itteni versenyemmel a Tolemannel, szörnyű időjárási viszonyok közepette. Ez a futam tényleg önmagáért beszél: Monte-Carlo különleges, mindig is az volt számomra, az első itteni versenyemtől fogva az egész pályafutásomon át.
Tisztában voltam vele, hogy van esély arra, hogy meghalok edzés közben, vagy egy mérkőzésen. Tudtam, de nem féltem, mert azt gondoltam, hogy ha valakinek meg kell halnia a ringben az nem én leszek, hanem az ellenfelem. Ez az önbizalom egyfajta túlélési mechanizmus volt.
Vannak izmos férfiak és nők, akik feszítenek a tükör előtt pózolva. És akkor mi van? Engem inkább az érdekel, hogy legyen erőm gyorsan futni, erőset ütni, rúgni.
Fiatalként robbanékonyan dühös voltam. Azt hiszem, a rögbi mentett meg, mivel az nem más, mint szervezett erőszak.
Az embereknek furcsa elképzelése van a balettről. Nagyon is erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember mosolyogva mutassa magát lazának, megálljon egy lábon és ilyenek.
Gyakorolhatsz akár napi nyolc órát is, de ha a technikád rossz, akkor csak a rossz irányba lesznek nagyon jó dobásaid. Szerezd meg az alapokat, és utána minden szinten egyre jobb leszel.
A harc elkötelezettje vagyok. Élvezem a versengést. Élvezem a kihívásokat. Ha előttem van egy kihívás, és felkelti az érdeklődésem, akkor előre lendülök, és megfelelek neki.
Egy ország labdarúgásában 100 évente, ha egyszer előfordul, hogy 4-5 világklasszissal rendelkező csapat alakuljon ki és érjen el olyan sikereket, amilyeneket mi elértünk.
Olyan sportoló még nem született, aki ne szenvedett volna vereséget, mint ahogy nekünk is kijárt egy vereség, csak a legrosszabbkor jött.
Amikor labdarúgó-mérkőzést nézek, legszívesebben a következő pillanatban beállnék a kapuba, annak ellenére, hogy tudom, ez fizikailag megoldhatatlan.
Nincsenek véletlenek, és számunkra az volt megírva, hogy egy olyan időszakban legyünk válogatottak, mikor egy nemzet a végletekig el volt keseredve és a hétvégi focimeccs rövid kitörési lehetőség volt.
Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem.
Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk.
Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért.
Kétféle judo van. A kis judo csak a technikákkal és a test fejlesztésével foglalkozik. A nagy judo az élet értelmének elérését is célul tűzi ki: a lélek és a test a lehető leghatékonyabban van használva.
A filozófia és spiritualitás nélkül a harcművészetek értelmüket vesztik és így csak egy veszélyes sporttá válnak.
Ez őrültség, hogy a világ legjobb klubja egy játékostól függ. Ha ez a helyzet, akkor valami nincs rendben, mert a Barcelona nagyszerű játékosokkal rendelkezik. A legmagasabb szintű játékosokról beszélünk, a világ legjobbjai, és őrültség azt mondani, hogy a Barcelona tőlem függ.
Nyerni akarok. Hogy mit csinál a többi csapat, az nem érdekel. Barcelonai játékosként, és amikor már nem vagyunk versenyben, soha nem akarom, hogy a fő riválisunk nyerjen. De először is, magam szeretnék nyerni.
Ami engem illet, szeretek sportolni. Megszoktam, hiszen ebben nőttem fel. Sokszor már nem is azért csinálom, hogy erősebb legyek, hanem mert így indul jól a napom. Mindegy, hogy kardio, Pilates, jóga, futás vagy bringázás, sőt akár meditáció is lehet. A lényeg, hogy valami aktivitással kezdjek reggel.