Én mindig úgy edzettem a tanítványaimat, hogy a meccset próbáltam szimulálni, tehát a bokszzsákozás alatt is kellett védekezni.
Sport idézetek
Mi elsősorban a labdát futtattuk. Aki ezt teszi, annak marad szuflája, és nem sérül meg. A lényeg: a játékos uralja a labdát, és ne fordítva.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nyulakat nem visznek az olimpiára, ezért csak az győzhet, aki jobb adottságú, alaposabban felkészült és harcias akarással tud küzdeni.
– mondta szövetségi kapitányként az 1972-es olimpiára való felkészülés során.
Az 1972-es müncheni olimpia után besoroztak katonának, s miután a Vasasból nem igazoltam át a Honvédba, alig tudtam edzeni. Így felkészületlenül utaztam ki 1974-ben Kubába, ahol az első amatőr ökölvívó világbajnokságot rendezték, s ahol nem sikerült érmet nyernem. Ez nagyon hiányzik a gyűjteményemből…
A 25. körben Kiminek már annyi előnye volt, hogy tankolás után is simán vissza tudott állni az élre, és onnan már akár fütyörészve is haza találhatott volna, minden megerőltetés nélkül.
Mindegyik kapusnak más a személyisége. Van, aki ideges, és van, aki kevésbé. Nem akarom azt mondani, hogy én egyáltalán nem voltam ideges, de talán a nyugodtabb kategóriába tartoztam. Például Petr Čech minden meccs előtt ideges volt, és ez egyfajta éber, készenléti állapotban tartja az embert.
Erőnléti felkészülés egy nagyon fontos dolog volt, csak abban az időben – a mi időnkben – nem volt ilyen lehetőség az erőnléti edzésekre, így azt egyénileg tudtuk csak megoldani.
Nagyon sok helyen még most sem ismerik az ökölvívásnak a légzéstechnikáját. Mert mitől tud az első menetben nagyokat ütni és a harmadik menetben ugyanolyan nagyot ütni? Tehát a légzéstechnikától függ, mert azt hiszem tudjátok mindnyájan, hogy egy mozgásban lévő szervezetnek oxigénre van szüksége. Ha nincs meg a megfelelő légzéstechnikája, akkor elfárad a szervezet. Na én ezt azért is merem mondani, mert addig, amíg amatőr koromban háromszor három perc alatt még a fülemen is vettem volna a levegőt, olyan fáradt voltam – nem ismertem a légzéstechnikát. Akkor tanultam meg, amikor hivatásos versenyző voltam, akkor mondta meg nekem kint az egyik edző, hogy mi a légzéstechnikája az ökölvívásnak.[…] Nagyon leegyszerűsítve: minden ütésnél ki kell fújni a levegőt – beszívni nem kell, mert az ember a fülén is veszi, ha kell.
Bár jól hangzik a „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” szlogen, de az igazi játékos, az igazi versenyző a győzelemért áll rajthoz. Hiszen benne van a nevében is: versenyző. Nem résztvevő.
Mindegy, hogy egy centivel nyersz, vagy egy mérfölddel. Ha nyersz, nyersz.
(Dominic Toretto)
(Halálos iramban – 2001)
Többnyire súlyzós ellenállásos edzést végzek és majdnem egy óra kardiót legalább heti háromszor. Van egy edzőterem a Los Angeles-i házamban, és egy mobil edzőtermem, amit magammal vihetek az útra, amikor forgatáson vagyok. A házamnál van egy nagyon hosszú, meredek felhajtó. Olyan villámsprinteket csinálok, hogy így 50 évesen belegebedek. Ez a munkám része. Az edzést munkának tekintem. Amikor nem a filmek miatt kell csinálnom, akkor kicsit lazítok. Utálok edzeni. Kizárólag a filmek miatt edzek. Az edzést a filmekhez társítom. Amint vége a forgatásnak, abbahagyom az edzést is.
Most kaptam Szabó Zsoltitól egy sms-t, hogy ma a véremből akar inni, és meg akar alázni az edzésen. És mivel kések, olyan edzést fog nekem csinálni, illetve úgy meg fog hajtani, hogy este sírni fogok, és a plafont fogom nézni, hogy milyen ge*i. Ilyen sms-eket kapok Zsoltitól, és ezzel próbál motiválni, de AZT HISZI, HOGY MEGIJEDEK! NEM IJEDEK MEG, EL FOGOM PUSZTÍTANI, MERT MUSZÁJ!!!
Készültem októberben az erősember versenyre. Elég sokat dolgoztam akkor, napi 12-14 óra személyi edzés volt, és akkor volt, hogy este tízig dolgoztam, aztán fél tizenkettőkor csöngettem Zsoltinál, kijött a kisgyerekével és a feleségével, és kérdezte, hogy mit akarnak. „Add ide az edzőterem kulcsát!”…és mindenkit felköltöttem a városban, felköltöttem itt ennek a sportpályának a vezetőit is, hogy le kell edzenem, és hajnal négyig edzettem. Aztán kajáltam, lefeküdtem aludni és reggel 8-ra mentem dolgozni. Voltak ilyenek…sőt, volt olyan, hogy kijöttem éjszaka lámpával traktorkereket forgatni, és akkor hívtam egy haveromat, tartotta a lámpát, én meg forgattam a traktorkereket éjszaka. Tök jó volt! Volt egy kis feelingje. És üvöltöttem…és még egy kilométerrel arrébb, a faluban is azt hitték, hogy valami jeti van a faluban, bas*d meg. De muszáj volt, bas*d meg! Mert abban az évben megműtöttek, és mindenki leírt, és győznöm kellett! Mert ha nem győztem volna, kis senkiházi szar lettem volna, egy nulla, akinek nincs értelme, hogy éljen!
Én meggyőződéssel mondom most, a mai agyammal, hogy volt 8-10 év a sportkarrieremben, amiből nem lehetett volna egy százalékkal se többet kihozni.
Teljesítményfokozó szerek nélkül komoly erőemelő, testépítő versenyre menni olyan, mint teniszütő nélkül menni teniszversenyre.
A sport mindig fontos volt az életemben.[…] A mostani edzéstervemet az unokám dolgozta ki. Minden napra be van osztva, de a kedvenceim a pihenőnapok, az aktív napokon pedig 600-700 métert gyalogolok, visszafele 60 métert futok. Laza futással fedett pályán 60 métert 17 másodperc alatt teljesítek. Szabad pályán kétszer futottam száz métert, nyertem a 95+-os korosztály versenyén. De a futás mellett a kertben is dolgozom, és egy fél napot általában a számítógép előtt ülök.
6 éves kortól dolgozni kell, sportolni, hogy az izmok fejlődjenek, és az agyat is tréningezni kell. Meg a vörösbor, ha ezek megvannak, akkor minden megy a maga útján.
Természetesen minden játékos bajnok akar lenni, NBA-győztes, és úgy érzem, hogy még különlegesebb, hogy egy nem Egyesült Államokbéli csapattal sikerült megnyerni. Toronto győzelme miatt egész Kanadának büszkeséget szereztünk. Nagy dolog volt hazahozni az első bajnoki trófeát a csapatunknak. Szeretek a csapat sikeréért küzdeni és legalább ennyire a csapattársaimért. Ezek a srácok örökké a testvéreim lesznek. Sok mindent megéltünk együtt, és nagyszerű érzés szezont a világ legjobbjaiként zárni. Hálás vagyok azért, hogy ilyen fiatalon pályafutásom elején bajnokságot nyertem – ez még inkább arra ösztönöz, hogy további sikereket érjek el.
Csatár voltam. A foci nagyon népszerű Afrikában, így borítékolható, hogy aki szereti a labdajátékot, az a focit szereti meg legjobban nálunk. Azt hiszem, jól ment, talán ha maradok a sportág mellett, profi is lehettem volna. Így viszont csak a hobbim maradt, amit a mai napig űzök.