Schumi futott egy „leggyorsabb” kört, ezt azonban Kimi szinte azonnal megkontrázta, kicsit mögöttük viszont Montoya és Webber vívott máris, Montoya a jelent szerint felébredt rajt utáni álmából, és kezdett visszakapaszkodni az élre. Csakhogy senki sem szándékozott őt oda visszaengedni.
Dávid Sándor
1937. febr. 20. - 2026. márc. 17.
magyar kardvívó, sportújságíró, a Hungaroring sajtófőnöke
Dávid Sándor idézetei a Forma–1 világáról, a versenyzés dinamikájáról és a sport mögötti összefüggésekről szólnak. Megszólalásai segítenek jobban megérteni a futamok történéseit, és közelebb hozzák a motorsport izgalmas világát.
Nos, 2005 meghozta a változást, a rokonszenves új világbajnokot, a Ferrari bukását. Sőt, a dolog annyira jól sikerült, hogy a Ferrari teljesen a padlóra került, bele a sárba, és alig tudott életjelt adni magáról egész idényen át.
A versenyzőnek természetesen „joga van” összetörni az autóját, ami más szóval azt jelenti, hogy neki a lehető leggyorsabban kell mennie, és eközben nem tépelődhet állandóan azon, hogy „jaj csak meg ne húzzam az oldalát”, és nem fékezhet csupán azért, hogy biztosan ne csússzon ki a kanyarban.
Minden ember életében elérkezik (legalább) egyszer a pillanat, amikor el kell döntenie, hogyan tovább. Sokan évekig rágódnak egy-egy nagyobb horderejű döntésen, másoknak elég néhány másodperc ahhoz, hogy meghatározzák, mi a fontos számukra, és hogyan képzelik a jövőjüket. Megint másoknak megadatik az a páratlan lehetőség, hogy dönteniük sem kell, mert a gondviselés megóvja őket az effajta lelki próbatételektől.
Schumacher azonban sem a véletlenre, sem pedig a matematikusokra nem bízta a világbajnoki cím sorsát. Mindannyiunk emlékezetében megmarad az a krimibe illő fergeteges időmérő edzés, amelyen kérdezz-felelek mintára előbb Häkkinen, majd Schumacher autózta sorra a leggyorsabb köridőket. Végül Schumacher örülhetett, 0.009 másodperccel gyorsabb volt ugyanis, mint finn vetélytársa.
A rajt ezúttal feltűnően jól sikerült, a mezőny csont nélkül vette a La Source hegyesszögű kanyart mindjárt az indulás után, amelynél pedig a tömegkarambol természetes állapot.
A 25. körben Kiminek már annyi előnye volt, hogy tankolás után is simán vissza tudott állni az élre, és onnan már akár fütyörészve is haza találhatott volna, minden megerőltetés nélkül.
A rajtot megint Alonso csípte el a legjobban, és ebben nincs semmi meglepő, mert ahogy a spanyol rajtolni tud, azt sajnos még tanítani sem lehetne, annyira csodálatos, és csak tőle látható.
Tilkét általában azért kritizálják, mert pénzbőségében és művészi emelkedettségében általában elragadta a képzelete, és olyan csodapályákat épített, amelyeken a szigorúan vett versenykövetelmények némi hiányt szenvedtek.
Fiatalabb koromban, ahol csak megfordultam, mindenütt fölmentem a lehető legmagasabb pontra.
Hódmezővásárhelyen például a templomtoronyba.
Riccardo Paletti a legszomorúbb, szinte felülmúlhatatlan rekordot tartja a Forma-1 világbajnokságban. Mások körrekordokat állítanak fel, vagy a győzelmek, világbajnoki címek számában döntenek rekordokat, esetleg a leggyorsabb körök vagy az edzéselsőségek számában utolérhetetlenek. Miután a Forma-1-ben mindent mérnek, olykor még a percenként lélegzetvételek számát is, szinte mindenki előtt ott van a lehetőség, hogy valamiben első legyen. Paletti az a versenyző, aki életében a legrövidebb távot futotta Forma-1-es világbajnoki futamon. Talán, ha száz métert, a rajthelyétől számítva. Ennyi volt és nem több Forma-1-es versenyzői pályafutása.
Schumi és Häkkinen viszonya a legjobb példa arra, hogy két, alapjában véve erősen ütköző érdekű ember különbséget tud tenni a munka és a magánélet között.
Ha nincs a Hungaroring, akkor Ayrton távoli bálvány marad a magyar fiatalok számára. Így örökké élő valóságélmény. A hangja, a tekintete. A mozgása. A mosolya. Ayrton a miénk is volt.
„Könnyen meglehet, hogy egy napon világbajnokká avatják.”
Ez az elismerő mondat Ayrton Senna száját hagyta el az 1991-es idény végén, amikor az ifjú, nyughatatlanul mozgolódó Michael Schumacherről faggatták.
A Ferrari legenda, s nem túlzás azt mondani, hogy vallás is egyben. Hívei legalábbis második vallásukként tisztelik az ágaskodó kiscsikót, a cavallinót, s iránta érzett, szívből jövő rajongásukat hathatósan adják a „világ másik felének” tudomására. (A csikó egyébként az első világháborúban elesett olasz vadászpilóta, a nemzeti hősként tisztelt Francesco Baracca repülőgépét díszítette, majd hozzátartozói kérésére Ferrari átvette saját mennydörgő járműveire.)
Sajnos, hiába tudja az ember, hogy a csúcson kell elbúcsúzni, ezt megtenni csak keveseknek van lelkierejük.
Ha valaki a mai világban könyvet ír, az vagy bolond, vagy javíthatatlanul optimista. A visszajelzés reménye kisebb, mint a tengerbe dobott palackban rejlő üzeneté.
Ha valaki kis pénzzel egy gyenge csapatba kerül, akkor annak annyi. Minimum Vettelnek kell lennie, hogy onnan kitörjön.
Az angolok azért cserélnek névjegyet, mert kiejtés szerint fogalmuk sincs, hogy a másikat hogy hívják.
A montreali pálya mondhatni hagyományosan a Flúgos Futamok színhelye, különösen esős időben, ami nem ritka errefelé. Utalhatnék például a világbajnokok falára, arra a célegyenes közepe táján lévő sikánra, amely után legalább hat ment közülük falnak, de úgy, hogy volt olyan vasárnap, 1999-ben, amikor egyetlen verseny keretében Damon Hill, Michael Schumacher is megdöngették ezt a falat, amely egyébként ekkor kapta a nevét is, amely a Forma-1 történetének legismertebb fala. Amelynek „utólag” maga Sebastian Vettel is „bemutatkozott már.
