Én profiként is a magyar színeket képviseltem. Sohasem hoztam szégyent a magyar népre.
-nyilatkozta 1989-ben, miután a WBC tiszteletbeli világbajnokává avatta.
Papp László
1926. március 25. - 2003. október 16.
háromszoros olimpiai bajnok magyar ökölvívó, edző, sportvezető
Összegyűjtöttük neked Papp László legemlékezetesebb idézeteit a sportszerűségről, a kitartásról és az elhivatottságról. A háromszoros olimpiai bajnok bokszoló szerint a legnagyobb győzelmeket nemcsak az ököl, hanem a szív és a fegyelem hozza meg. Meríts erőt a példájából: küzdj becsülettel a céljaidért, tiszteld az ellenfeledet, és tudd, hogy a kemény munka alázattal párosítva mindig sikerre visz.
Nyulakat nem visznek az olimpiára, ezért csak az győzhet, aki jobb adottságú, alaposabban felkészült és harcias akarással tud küzdeni.
– mondta szövetségi kapitányként az 1972-es olimpiára való felkészülés során.
Papp Lászlóhoz kapcsolódó kategóriák/személyek idézetei
1965 januárjától 1967 tavaszáig nem csináltam semmit. 20 évi rendszeres mozgás után beültem egy hivatali szobába, és fél 8-tól 4 óráig bezárt oroszlánt játszottam. Ha a kollégák sportról beszélgettek, megborsódzott a hátam.
– emlékezett vissza Papp László Kő András róla/vele írt könyvében.
10 évvel fiatalabb volt nálam, de nem félt tőlem. Távolról ütögetett, de belharcban is jó volt. (…) A második menetben egy gyomorütéssel kaptam el, ekkor lefogott. A harmadik menetben már végig az történt, amit én akartam. Az öltözőben azt mondta: ő már régóta bokszol, de ilyen nagy ütést még soha sem kapott. Mondtam neki, ha minőségi pofont akarsz kiskomám, gyere csak Magyarországra.
– mesélt az 1956-os melbourne-i olimpia döntőjéről, ahol a nála tíz évvel fiatalabb (és addig veretlen) Puerto Rico-i José Torres ellen győzedelmeskedett.
Már az indulásnál kezdődtek a problémák, mert repülővel mentünk, és én úgy rókázom a repülőn, mint a lakodalmas kutya. (…) A masszőrünk, Torszky Gyula, aki egy mozgó szeszkazán volt, indulás előtt azt mondta: »Ne félj semmitől, majd én mindent elintézek.« Mondtam neki: »Mit tudsz te elintézni, ha nekem kell rókázni?« »Ne törődj semmivel, előtte jól bekajálunk« – mondta. Így is történt. Beültünk a gépbe. Amíg a földön ment, nem is volt semmi baj, de amikor fölemelkedett, rögtön dobtam a rétest. A stewardessek ingajáratban hordták a staneclit. Komolyan mondom, olyan rosszul voltam, hogy azt se bántam volna, ha leesünk. Mikor megérkeztünk végre, rögtön beugrottam az ágyba, már a levegőben aludtam. Tíz nap múlva következtek csak a mérkőzések, így addigra rendbe jöttem.
– nyilatkozta az 1952-es helsinki olimpiára való kiutazásáról.
Nem bírja a gyomrom. Jóformán még gurultunk Ferihegyen a betonon, nekem már hányingerem volt, és könnyíteni kellett magamon. Talán ettől volt honvágyam már a tranzitváróban is…
– mondta a repülésről.
Életem legnagyobb öröme, hogy olyan feleséget találtam, akivel a legjobban élünk a mai napig. Tudomásul vette az edzést, a versenyt, a sok távollétet, társ volt mindig. Olyan anyja lett a gyereknek, amilyen az enyém volt nekem. Rengeteget köszönhetek neki. Mostanában már az unokáknak magyarázza, hogy ezt az érmet meg azt a serleget hol nyerte a nagypapa.
– beszélt feleségéről a 65-ik születésnapján egy interjúban.
Addig érzem magam hasznosnak, amíg a srácok között lehetek. Amíg meg tudom mutatni, hogy így hajolj el, fiam, meg úgy csapj oda a képibe. Nem félek az öregségtől.
Bementem a Sporthivatalba Egrihez [Egri Gyula, a hivatal elnöke]. Azt mondta, hogyan kereshetek én fél óra alatt több tízezer forintot, amikor egy melósnak pár száz forint a fizetése? Azt mondtam neki mérgemben, majd ha a maga fizetése is annyi lesz, mint egy melósnak, akkor én is bokszolok annyiért, és otthagytam.
Talán féltek, hogy nem jövök haza, vagy a profi világbajnoki cím már nem fért az ideológiába. Fogalmam sincs. Pedig biztos, hogy nyertem volna, az amerikai gyerek nem volt olyan erős.
– mondta a 65. születésnapja alkalmából készült interjúban, arról, hogy sejtése szerint miért gátolta meg a magyar kommunista állami sportvezetés, hogy a profi világbajnoki címért harcolhasson.
Mi lenne, ha minden magyar elmenne, és ha egyszer szükség lesz ránk, nem lesz itthon magyar!
– mondta 3. olimpiai győzelme (1956, Melbourne) után feleségének a telefonba, aki szeretett volna másfél éves kisfiukkal férje után menni.
Nekem egy isteni szerencsém volt, hogy születési adottságomnál fogva, a velem egykorú gyerekeknél erősebb voltam, és ezen keresztül az ökölvívásban ugyanígy itthoni viszonylatban. De külföldiekkel szemben már problémák voltak nálam is.
Erőnléti felkészülés egy nagyon fontos dolog volt, csak abban az időben – a mi időnkben – nem volt ilyen lehetőség az erőnléti edzésekre, így azt egyénileg tudtuk csak megoldani.
Nagyon sok helyen még most sem ismerik az ökölvívásnak a légzéstechnikáját. Mert mitől tud az első menetben nagyokat ütni és a harmadik menetben ugyanolyan nagyot ütni? Tehát a légzéstechnikától függ, mert azt hiszem tudjátok mindnyájan, hogy egy mozgásban lévő szervezetnek oxigénre van szüksége. Ha nincs meg a megfelelő légzéstechnikája, akkor elfárad a szervezet. Na én ezt azért is merem mondani, mert addig, amíg amatőr koromban háromszor három perc alatt még a fülemen is vettem volna a levegőt, olyan fáradt voltam – nem ismertem a légzéstechnikát. Akkor tanultam meg, amikor hivatásos versenyző voltam, akkor mondta meg nekem kint az egyik edző, hogy mi a légzéstechnikája az ökölvívásnak.[…] Nagyon leegyszerűsítve: minden ütésnél ki kell fújni a levegőt – beszívni nem kell, mert az ember a fülén is veszi, ha kell.
Az ellenfél az amerikai köcsögfejű Randy Sandy volt, de én csak Randa Sandának hívtam. Rafinált vagabund. Tíz menetet bokszoltam vele. 190 centi magas volt, és akkora gatyában jelent meg a ringben, hogy nekünk függönynek elég lett volna. Egyszerre ütöttünk. Õ jobbkezest, én jobbal keresztülvágtam. Én voltam a gyorsabb. Négykézlábra ereszkedett. Elég siker volt az ipse. Ügyesen távol tartott magától. Amikor közel kerültem hozzá, megfogta mindkét kezemet. Milyen rumlija lett volna, ha van még egy kezem. Úgy termeltem, mintha darabbérben dolgoznék. Nyomtam, mint süket a csengőt. Amikor vége volt a tíz menetnek, be volt gerjedve a pali. De rendes volt, elkísért a sarokba, és rávert egyet a déli pólusomra. Fantasztikus diója volt, dehát ez nem szépségverseny.
– a Randy Sandy elleni mérkőzéséről.
Kezdő koromban azt hittem, mindent tudok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy semmit se… Gyakran előfordult, hogy nem ütőfelülettel találtam. Ilyenkor jött a zsákolás. Nem egyszer, nem százszor, milliószor. Akkor érkeztem az edzésekre, amikor még senki se volt ott, s akkor távoztam, amikor már mindenki hazament. Hivatásos versenyző koromban a legegyszerűbb gyakorlatokat is elővettem.
Helsinki után, az edzéseken begyakoroltam egy ütéskombinációt: sorozás után bal horog, vagy sorozás után jobb horog. Aztán behunyt szemmel is ott fejeztem be, ahol kellett. Ez az, ami a mai gyerekeknek unalmas.
Abban az időben más volt a szemlélet, mint ma. Azt mondták: ha lejön a gyerek, meg kell verni. Ha visszajön, jó bokszoló lesz. Ha nem, nem kár érte. Kaptam én is három akkora pofont, mint a télikabát. Lerongyolódott az etetőm, mint a parasztgatya. A levest csak szalmaszállal tudtam enni, mert a kanalat nem tudtam bevenni az etetőmbe.
Hiszem, hogy jó esélyem lett volna megnyerni a bajnoki címet, miután én legyőztem olyan bokszolókat, akik legyőzték Giardello-t.
– nyilatkozta meghiúsult világbajnoki címmérkőzéésnek esélyeiről.
A miniszter aki engem támogatott, kegyvesztetté vált és mivel papíron semmi sem volt rögzítve, így mindenki aki az ő szárnyai alatt ért el valamit, szintén kegyvesztetté vált.
– mondta világbajnoki címmérkőzésének meghiúsulásáról egy 1996-os interjúban.
Papp László idézetek – kitartás, alázat és bajnoki szellem
Papp László a magyar sporttörténelem egyik legnagyobb alakja, háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, aki nemcsak eredményeivel, hanem emberi tartásával is példát mutatott. Pályafutása a kitartás, a fegyelem és a csendes alázat története, amely generációk számára jelent inspirációt.
A Papp László idézetek a sport valódi értékeit tükrözik: a kemény munka, a tisztelet és a küzdeni tudás fontosságát. Szavai egyszerűek, mégis súlyosak – nem a hangzatos kijelentésekre épülnek, hanem a tapasztalatból fakadó igazságokra. Gondolatai arra emlékeztetnek, hogy a siker mögött mindig hosszú évek következetes munkája áll.
Ez a gyűjtemény nemcsak sportolóknak szól, hanem mindazoknak, akik hisznek a fejlődésben és a kitartás erejében. Papp László gondolatai segítenek megérteni, hogy a győzelem nemcsak a ringben dől el, hanem az edzések során, a mindennapi döntésekben és a hozzáállásban.
Az itt összegyűjtött idézetek azt üzenik, hogy a valódi bajnok nemcsak az eredményeivel, hanem a viselkedésével is példát mutat. Papp László szavai ma is irányt mutatnak azoknak, akik becsülettel és alázattal szeretnének haladni a saját útjukon.