Természetesen minden játékos bajnok akar lenni, NBA-győztes, és úgy érzem, hogy még különlegesebb, hogy egy nem Egyesült Államokbéli csapattal sikerült megnyerni. Toronto győzelme miatt egész Kanadának büszkeséget szereztünk. Nagy dolog volt hazahozni az első bajnoki trófeát a csapatunknak. Szeretek a csapat sikeréért küzdeni és legalább ennyire a csapattársaimért. Ezek a srácok örökké a testvéreim lesznek. Sok mindent megéltünk együtt, és nagyszerű érzés szezont a világ legjobbjaiként zárni. Hálás vagyok azért, hogy ilyen fiatalon pályafutásom elején bajnokságot nyertem – ez még inkább arra ösztönöz, hogy további sikereket érjek el.
Pascal Siakam
1994. április 2. -
kameruni kosárlabdázó
A családom a legfontosabb számomra. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen támogató családom van. Apámnak sokat köszönhetek, mellette a három bátyám, a két nővérem és természetesen anyukám a legfontosabbak a számomra. Nagy kincsnek tartom a családunk kötelékét.
Szervezett kosárlabdát 17 éves koromban játszottam először a Kosárlabda Határok Nélkül táborban. Kaptam egy lehetőséget arra, hogy felkészítő iskolába járjak az Egyesült Államokban, és ez egy nagy álmom volt. Ezzel kezdődött minden.
Csatár voltam. A foci nagyon népszerű Afrikában, így borítékolható, hogy aki szereti a labdajátékot, az a focit szereti meg legjobban nálunk. Azt hiszem, jól ment, talán ha maradok a sportág mellett, profi is lehettem volna. Így viszont csak a hobbim maradt, amit a mai napig űzök.
Mindegyik tesóm idősebb nálam, és már korán elkezdték a kosárlabdát. Őket az a sport valamiért mindig jobban érdekelte, mint engem, egészen addig amíg részt nem vettem a Kosárlabda Határok Nélkül táborban.