A mai hálóőröknek remek a technikájuk és a védési stílusuk, de azt gondolom, hogy az igazán jó kapusok képesek az egész meccs folyamán fenntartani a koncentrációt akkor is, ha hibáztak, és képesek ezen túl is lendülni.
Martin Raška
1977. jan. 31. -
cseh labdarúgó-kapus, kapusedző
Mindegyik kapusnak más a személyisége. Van, aki ideges, és van, aki kevésbé. Nem akarom azt mondani, hogy én egyáltalán nem voltam ideges, de talán a nyugodtabb kategóriába tartoztam. Például Petr Čech minden meccs előtt ideges volt, és ez egyfajta éber, készenléti állapotban tartja az embert.
A kapusposzt annyira különleges és pszichikai szempontból megterhelő – főleg a csúcsszintű labdarúgásban -, hogy a hálóőrökre sokkal nagyobb nyomás nehezedik.
Mondjuk, hogy 4:2-re győz az együttes. A siker három pontot ér, a kapus viszont kapott két gólt. A média világszerte az alapján ítéli meg a kapusokat, hogy hány gólnélküli meccset képesek lehozni. Csak kevesen emlékeznének arra, hogy egy kapus ötöt védett a meccsen, de a nulla a szezon végéig szerepelni fog a statisztikákban. Ebben is különlegesek a kapusok. Mi a nullákat gyűjtjük, a csatárok meg a gólokat. Egy hálóőr számára talán az 1:0-ás győzelem a legideálisabb eredmény.
Van egy fontos dolog, amit Nagymihályban tanultam egy egykori kapustól, Marián Kelementől: egy hálóőrnek a győztes és a vesztes meccsek után is ugyanúgy kell viselkednie. Meg kell találni azt a lelki egyensúlyt, nehogy egy sikeres találkozó után valakivel elszaladjon a ló, vagy esetleg egy vesztes mérkőzés után összeomoljon lelkileg. Egyik sem ideális állapot.