1927. március 3. -
magyar matematikus, természettudományi és műszaki doktor, a matematikai tudományok kandidátusa
Összegyűjtöttük neked Obádovics J. Gyula legemlékezetesebb idézeteit a logikáról, a tudás átadásáról és a matematika szépségéről. A legendás professzor szerint a matematika nem csupán számok halmaza, hanem a tiszta gondolkodás iskolája, amely rendet tesz a fejünkben és segít megérteni a világ törvényszerűségeit. Meríts motivációt az életművéből: ne ijedj meg a bonyolultnak tűnő feladatoktól, mert minden nagy probléma megoldható, ha türelemmel és módszeresen, lépésről lépésre haladsz felé.
A sport mindig fontos volt az életemben.[…] A mostani edzéstervemet az unokám dolgozta ki. Minden napra be van osztva, de a kedvenceim a pihenőnapok, az aktív napokon pedig 600-700 métert gyalogolok, visszafele 60 métert futok. Laza futással fedett pályán 60 métert 17 másodperc alatt teljesítek. Szabad pályán kétszer futottam száz métert, nyertem a 95+-os korosztály versenyén. De a futás mellett a kertben is dolgozom, és egy fél napot általában a számítógép előtt ülök.
6 éves kortól dolgozni kell, sportolni, hogy az izmok fejlődjenek, és az agyat is tréningezni kell. Meg a vörösbor, ha ezek megvannak, akkor minden megy a maga útján.
Fizikus akartam lenni, atomfizikai, kvantumfizikai problémákkal foglalkoztam. De a kutatások folytatásához el kellett volna mennem Svájcba, azt nem akartam, úgyhogy átnyergeltem a matekra, amihez csak ceruza és papír kellett.
Tizenhárom unokám és tizenkilenc dédunokám van, ha együtt vagyunk, 45 tányér kerül az asztalra.
Nagyon szerettem olvasni. A családban olvasnivaló a bunyevác imakönyvön kívül csak az évente megjelenő Danica (Narodni Kalendar) volt, így erről magamnak kellett gondoskodnom. Esténként a barátom nénjétől kölcsönkért 10 filléres vadnyugati és idegenlégiós témájú regényeket olvastam, sokszor titokban, a dunna alatt egy elemlámpával megvilágítva. A konyhában a petróleumlámpa fényénél csak rövid ideig olvashattam, mert apám „Ne rontsd a szemed!” felkiáltással elküldött aludni.
Az ólombetűs szedéssel készült első könyvem illatát nem lehet elfelejteni.
Furcsának tartom akkori viselkedésemet, mert az utcánkban a velem egykorú lányokat hat-nyolc éves koromig nem tekintettem játszótársnak, csúnyán csúfoltam őket, ahogy a többi fiú barátom. „Lányok, lányok, földi boszorkányok, föld alatt laknak, szart szopogatnak” mondókával kergettük szét a tőlünk külön játszó lányokat. Rosszak voltunk, igencsak megkésve bocsánatukat kérem.
Megvizsgáltam, hogy a definíciók, tételek megértését, a változóik közötti kapcsolatot hogyan tudom példával, értelmező rajzzal elősegíteni. Az érthető matematikai előadás módszerének kidolgozásához új példákat alkottam. Eben az időszakban nem az elméleti matematika területén végeztem kutatómunkát, hanem azt kerestem, hogy mire van szükség a tudás átadója és befogadója közötti eredményes együttműködéshez.
Harmadik évben a kísérleti fizikai ábrándozásomat befejeztem, fizika helyett a matematikára szántam több időt, mivel úgy gondoltam, hogy azt bármilyen helyzetben művelhetem, elegendő hozzá egy darab papír és grafitceruza.
Aki a szakmáját szereti, alkotni is szeret. A számítástechnika alkalmazásával foglalkozók is mindig többre akarták használni a számítógépet, mint amire a gyártók készítették.
Az ax^3+bx^2+cx+d=0, x∈C, a,b,c,d∈R, a≠0 általános egyismeretlenes harmadfokú egyenlet megoldóképlete Geronimo Cardano (1501-1576) nevéhez fűződik, bár Niccolo Tartaglia (kb 1500-1557) ismertette meg Cardanüval a formulát, azzal a kikötéssel, hogy azt titokban fogja tartani. Cardano azonban nem tett eleget Tartaglia kérésének és 1545-ben közzétette a formulát könyvében, s így az Cardano képlete néven vált ismertté.
A polgári iskola könyvtárát szombaton délután használhattuk, könyveket kölcsönözhettünk. Első alkalommal elcsodálkoztam a plafonig beépített könyvespolcokat látva. Felgyorsult szívdobogással, szinte kapkodva vettem le egymás után a szép kötésű könyveket.
Általában sikerült megszerettetnem a matematikát, és hallgatóimban az oktató-nevelő munka iránt is érdeklődést tudtam felkelteni. Volt hallgatóim és matematikakönyveim használói közül sokan ma is egyetemi oktatók, többen akadémikusok.
Polgári iskolás koromban 10 fillért kaptam naponta uzsonnára, ami két, mákkal vagy sóval megszórt kifli ára volt, amelyet a polgári iskola kapujában egy idős néni árult. Kiflik helyett az első regényt 10 fillérért megvettem, majd a trafikos nénivel megállapodtunk, hogy ha olvasás után gyűrődés nélkül visszaviszem, 5 fillért beszámít az újabb regénynél. Ha megspóroltam 50-60 fillért, akkor a Kis Pista bácsi antikváriumában már tarzanos és indiános köteteket tudtam venni. A megvásárolt könyveket az ingem alá rejtve vittem haza, hogy ne kelljen hallgatnom apám rosszallását.
A bizonytalan háborús hangulat „ma még élünk, holnap talán nem” szemléletmódot, gátlástalan, felelősség nélküli tulajdonságot kezdett belénk nevelni. Úgy éreztük, mindent megtehetünk, „lesz, ami lesz”, a következményekkel nem törődtünk. Forradalomra készülő ifjúsággá váltunk.
A bába kivitt az udvarra, megmutatott a napnak, és azt mondta, hogy ilyen napsütéses legyen az egész élete ennek a lánynak várt fiúnak. Ha most, életem kilencvenedik esztendejében visszagondolok erre, kijelenthetem, hogy a bábaasszony kívánsága – kisebb felhőktől eltekintve – végigkísért életem útján.
Nem múlik el nap olvasás nélkül. A klasszikusok újraolvasása és a kortárs írók műveinek megismerése természetes, elmaradhatatlan esti elfoglaltságom.
A tehetség születik. Idő kell ahhoz, hogy valaki tehetségének tudatára ébredjen és tudatosan pallérozza azt.
Obádovics J. Gyula matematikus, egyetemi tanár generációk számára tette érthetővé és szerethetővé a matematika világát. Neve összeforrt a rendszerezett gondolkodással, a logikus szemlélettel és azzal a meggyőződéssel, hogy a tudás nem kiváltság, hanem elsajátítható érték. Munkássága túlmutat a képleteken: gondolkodásmódot adott át.
Az Obádovics J. Gyula idézetek középpontjában a következetesség, a szellemi fegyelem és az értelem tisztelete áll. Szavai arra tanítanak, hogy a világ megértése nem ösztön kérdése, hanem tanulásé, gyakorlásé és alázaté. Gondolatai egyszerre tükrözik a tudományos pontosságot és a tanári felelősséget.
Ezek az idézetek nemcsak a matematikához, hanem az élet egészéhez is irányt mutatnak. Obádovics szemlélete szerint a gondolkodás tisztasága segít eligazodni a bonyolult helyzetekben, legyen szó tanulásról, döntésekről vagy kitartásról. Szavai ösztönöznek arra, hogy ne féljünk a nehézségektől, hanem rendszerezett munkával közelítsük meg őket.
Az itt összegyűjtött idézetek olyan olvasóknak szólnak, akik értékelik a világos, fegyelmezett gondolatokat, és hisznek abban, hogy a tudás megszerzése hosszú távon szabadságot ad. Obádovics J. Gyula mondatai ma is időszerűek: a tanulás és a gondolkodás erejére emlékeztetnek.
