A külpolitikában a „példa nélkül álló” kifejezés mindig kissé gyanús, mert a lehetséges újítások tényleges terjedelmét erősen korlátozzák a történelem, a honi intézmények és a földrajz által megszabott körülmények.
A reálpolitika gyakorlatában az államférfiak arra vállalkoznak, hogy az ösztönzés és büntetés egyensúlyának módszerét alkalmazva az egyes érdekeket az általánoshoz kapcsolják.
A demagógia lényege abban a képességben rejlik, hogy az érzelmeket és a frusztrációt egyetlen pillanatba sűríti. Megragadni azt a pillanatot, és egy hipnotikus, majdhogynem érzéki kapcsolatot kialakítani környezetével és a tömeggel, ezek voltak Hitler erőségei.
A kínai vezetők ugyanazokat az elveket vallották a békés egymás mellett élésről, mint Gorbacsov. Ám ők azokat nem a nyugat megbékítésére használták Gorbacsovhoz hasonlóan, hanem azért, hogy falat húzzanak maguk köré. Gorbacsovot jelentéktelen, sőt megtévedt emberként kezelték Pekingben.
Németország hosszú évtizedeken át az európai stabilitás legfőbb veszélyeztetője volt. Épp ezért kapott különös jelentőséget az, hogy a háború utáni első évtizedben milyen politikai irányvonalat választ az ország vezetése.
Bárhol áll is az ember a politikai spektrumon, hamar rájön, hogy manapság a politika és a körülötte működő médiakultúra mérgezőbb, mint valaha.
A polgári demokráciák egyetlen, konkrét, könnyen értelmezhető politikai vagy vallási irányzatot sem képviselnek kitüntetetten. Bennük az állandó kompromisszumkeresés a politika legfontosabb eszköze, ami látszólag az állandónak tetsző válságok „mocsarába” rántja le a politikát. A választók többségét alkotó tájékozatlanok pedig konkrét, megnyugvást, rendet és biztonságot nyújtó – látszólagos – fogódzó nélkül maradnak.
Noha mára a demokratikus rendszerek általános választójogon építkeznek, valójában tömegek vannak kirekesztve a demokratikus döntéshozatalból, részvételből, mert nincsenek tudásaik, információik a politikai közösséget érintő ügyekről, történetekről. Nem férnek hozzá a demokráciához, így logikusan a szabadsághoz sem.
A parlamentarizmus, vagyis az a nyilvános engedély, hogy öt politikai alapvélemény között lehessen választani, nagyon sok olyan embernek hízeleg, aki függetlennek és egyéninek akar látszani és szívesen harcolna a nézeteiért. Végtére is azonban közömbös, hogy a csordára egy nézetet erőszakolnak rá, vagy öt közül választhat. – Aki az öt alapvető véleménytől eltér, és kívül áll, mindig az egész csordával találja magát szemben.
Még a legdemokratikusabb állam léte is azon alapul, hogy valaki rákényszerít, hogy megtegyünk vagy abbahagyjunk valamit. Még ha saját képviselőink irányítanak minket, akkor is csak irányításra cselekszünk, és mihelyt saját akaratunk ellenében kezdenének kormányozni minket, nem a képviselőink többé.
A demokrácia abból a napi harcból lesz, amit politikának nevezünk. Egyszerre jön létre felülről és alulról. A hatalomnak nyitottnak, érzékenynek és felelősségteljesnek kell lenni. Az embereknek pedig okosnak és szervezettnek kell lenni, és koncentrálniuk kell arra, amit el akarnak érni.
A sorshúzás igazságos, még akkor is, ha néha hajmeresztő lesz az eredménye. A választással gyakorlatilag beépül a kisebbség problémája a rendszer minden szintjébe és vele rengeteg egyéb is: pártok, pénz, hírnév, korrupció, csak hogy néhányat mondjak. Mi esélye maradna akkor az egyszerű embereknek, mi esélyünk lenne rá, hogy meghallanak, vagy hogy tehetünk valamit? A választás teljesen ellentétes a demokráciával, éppen, hogy antidemokratikus.
Demokrácia idézetek, Politika idézetek, Politikai választás idézetek
Politikai nézeteim Deák Ferenc és a Sex Pistols tánczenekar életérzésének szerencsés keverékéből származnak.
Trump az iszonyat embere. Annyi bajt okoz a világnak, amennyit amerikai elnök emberöltő óta nem.
Én már nem leszek miniszterelnök, és ezt pontosan tudom. Ezt már öt éve így gondolom. A képlet egyszerű: ahhoz, hogy valaki kormányfő legyen, ambícióra és lehetőségre van szükség. Nekem pedig nincsenek már ilyen terveim.
(Index-interjú – 2026. március 31.)
A három és az öt százalék is erő. A politika a közjó szolgálata. A közjó szolgálata pedig a legjobb út megkeresése. Úgy keressük a legjobb utat, hogy k*rva sokfélék vagyunk, mi politikusok pedig érvelünk. És időnként erre, majd aztán arra dől a nép. A népnek joga van dönteni, de ez soha nem jelenti azt, hogy jól is dönt. Mi nagyon boldogok vagyunk, hogy van választék. Maga pedig nagyon boldog választóként, hogy több út is létezik. Az én politikámnak az érvényességét nem a többség helyzete határozza meg.
(Index-interjú – 2026. március 31.)
Ez ám a siker: általános választások útján hozni létre zsarnoki rendszert! Úgy hajtott végre önkényuralmi puccsot a nyomorult, hogy közben a birka népre hivatkozhatott! Láthatjuk, milyen jövő vár a demokráciára.
Magyarország európai ország. És nincs vagy. Orbán nem tud elvinni innen bennünket, nem tudja kivezetni Magyarországot Európából. A történelem erősebb, mint Orbán.
1848. március 15-e mámoros napját a higgadt és bölcs áprilisi törvények követték. Ezek a törvények helyezték védelem alá a március 15-én kivívott szabadságot. Ez most is pontosan így lesz. A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget.
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
A politikai testületek lényegéhez tartozik az, hogy a rosszat mindig másoknál látják, éppúgy, ahogy az egyes emberben megvan az a szinte kiirthatatlan hajlam, hogy minden olyasmitől, amit önmagáról nem tud vagy nem akar tudni, oly módon szabaduljon meg, amellyel mindezt mások nyakába varrja.
