A magyar, ha meg akarja erősíteni nemzetközi helyzetét, nem fogyaszthatja önmaga energiáit, nem pártoskodik tehát és nem keresi az ellentéteket a részletkérdésekben, hanem elfelejti a részletkülönbségeket, a nemzeti célok felé néz, mégpedig ma már nem optimista szemüvegen keresztül, hanem a reálpolitikus szemével. Akármerre megyek, mindenütt vágyódást látok az iránt, hogy Magyarországot nemzetközileg megértsék, hogy Magyarország belső vonatkozásban reformkorszakon menjen át, amelynek befejeztével minden magyar erő a maga helyén érvényesíthesse tehetségét.
(1933. május 23., Szekszárd)














