A történelem nem fogja felmenteni a magyar ellenzéket az alól a vád alól, hogy 1914 előtt helytelenül ítélte meg a nemzet igazi életszükségleteit és helytelenül ítélte meg a világesemények folyását, illetve nem látta meg azokat és helytelen irányban pazarolt el a dús energiákat, amelyeket a nemzet rendelkezésére bocsátott.
Politika idézetek
Észre kellett venni minden nyitottszemű politikusnak, hogy a monarchia és Magyarország ellen előbb-utóbb koncentrikus támadás fog megindulni területének feldarabolása céljából és hogy az európai Törökország likvidálása után mi kerülünk sorra. De ahelyett, hogy a nagy leszámolás napjára a nemzet virtuális erőit megszilárdìtottuk volna és a dinasztiát igyekeztünk volna megnyerni annak, hogy a magyarság védbástyái kiépüljenek, az uralkodóházzal a katonai kérdés miatt összetűztünk, a valódi ellenséggel szemben viszont egész frontunkat védtelenül hagytuk. Szomorú mementó ez az ellenzéki oldalon levő pártok részére a jövőben is, mert bizonyítéka annak, hogy mily óriási felelősséggel bírnak a nemzet boldogulása szempontjából, annak dacára, hogy látszólag a felelősség csakis a mindenkori kormányokat terheli.
A magyar politikai gondolkodás abból a rettenetes ájulásból, amelybe a világháború katasztrófája és a trianoni csapás folytán esett, csak most kezd apránként felocsúdni. Az életösztön a nemzetbe visszatér, a sìrógörcsök, amelyek lelkünket megrázták, kezdenek kihagyni és próbálunk újból orientálódni a világban. Ébrednek ösztöneink, a jók, a rosszak egyaránt. A nemzet iránytűt keres.
Gróf Széchenyi Istvánt vallom a magyar politikai gondolkodás nagy mesterének és bármennyire bámulom Kossuth Lajos titáni szellemét, azt tartom, hogy egy ellenséges népektől körülvett, szorongatott és létéért oly nehéz küzdelmet folytató kis nemzet, mint a magyar, csakis Széchenyi tanításainak nyomdokain haladva lesz képes a viharok közt megállani.
A mai gyorsan élő világban nincs idő arra, hogy, különösen felelős állásban levő politikus beszédét gondosan előkészìtse és csiszolgassa. Az élet nap-nap után újabb és újabb komplikált kérdéseket vet fel, a mindenért felelős miniszterelnöknek csak éppen annyi ideje van, hogy megvizsgálja a lelkiismeretét, elhatározásra jusson és azonnal nyilatkozzék is. Állandó „en garde” állásban áll, a védelemre, riposztra, támadásra készen; a nyilatkozat és a küzdelem időpontját azonban nem ő választja meg, hanem azok, akiknek van idejük azt vele szemben előkészìteni; néha egyszerre támadják frontálisan, hátba és oldalról. Témáit sem ő válogathatja ki; azokat szolgáltatják azok, akik politikai hadállásának gyenge oldalait állandóan kémlelik és meglepetésszerűen törnek reá.
A közélet túl van terhelve a politikusok szónoklásaival. Parlamentben, alsó- és felsőházban, az országgyűlésen kívül egyesületekben, kongresszusokon, országos ünnepélyeken, amelyekből naponta kijut egynéhány, párt- és választói gyűléseken, városok és vármegyék közgyűlésein naponta tömegesen hangzanak el többé-kevésbbé politikai tartalmú beszédek, amelyeket ma már az újságok is pártállás szerint jórészt csak kivonatosan közölnek, az olvasóközönség pedig fásultságában már alig olvas.
Ma az a legnagyobb államférfiú, akiben leginkább ki van fejlődve a képesség: villámgyorsan és jól alkalmazkodni az adott helyzetekhez s megtalálni a modus vivendit olyan körülmények között, amelyben mindenki, külföld és belföld, ellenségeink és jóbarátaink, sőt még mi magunk is lehetetlenné tesszük a magunk életét.
Bethlen István leszámolt a liberalizmussal is. Ebben a kérdésben a legjobb magyarok is két táborra szakadtak; az egyik tábor minden bajt, amely ötven év óta érte a nemzetet, a liberalizmus rovására ir, a másik minden baj orvosságát a liberalizmustól várja. Hogy kinek van igaza – azt óvatosan és okosan kell eldönteni; minden attól függ, hogy mit értünk liberalizmus alatt.
Magyarázzam, hogy én éppoly liberálisnak érzem és tudom magam, mint bármikor, s a körülmények változhattak, de az én liberalizmusom egy hajszálnyit nem változott? Ha bizonyos tekintetben nem elégítettem ki a szocialisták kívánságait, az éppen azért volt, mert liberális miniszter voltam s a szervezetek iránt nem lehettem a szembehunyásig elnéző, mert sok hibát és visszaélést láttam a szervezetekben.
(Nyugat, 1912/14)
Ahhoz, hogy bizonyos államok és nemzetek önállóak legyenek s bizonyos hatalmuk legyen: az kell, hogy valóban meg legyen ez a hatalmuk, valóságos erejükben gyökeredzően. Márpedig az a harmadik államtest, melyre a trialista ábránd gondol, nevetséges kicsiség volna úgy Ausztriához, mint Magyarországhoz képest. Nem bírná velük a versenyt felvenni – azonfelül magában is egészségtelen alakulat volna.
(Nyugat, 1912/14)
Úgy nyerjen a Tisza választást, ahogy az ukránok visszafizetik majd a hadikölcsönt. Ezt az EU-nak kell majd visszafizetni a bankároknak. Azt is mondják, majd legyőzik az oroszokat, akik majd jóvátételi kötelezettséggel visszafizetik. Napóleon és Hitler is próbálkozott Oroszország legyőzésével, nekik nem sikerült. Berlin tornyain lobogtak vörös zászlók.
– mondta a háborúellenes gyűlés békéscsabai állomásán, a 2026. április 12-i országgyűlési választás hivatalos kampányának első napján.





