Politikai választás idézetek

A politikai választásokról szóló idézetek a demokráciáról, a közéleti felelősségről és a szavazás jelentőségéről szólnak. Ezek a gondolatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a választás nem csupán politikai döntés, hanem lehetőség arra is, hogy véleményünkkel és részvételünkkel hatással legyünk a közösség jövőjére.

Ésik Sándor

Vajon politikai megoldásokkal el lehet-e érni, hogy az ország kevésbé legyen befeszülve, és az emberek kevésbé akarják átharapni a másik torkát? Nagyon nehéz kérdés. Egy politikai erő számára azért különösen az, mert miután az ország huszonöt éve arra van kondicionálva, hogy a másik politikai erőt nem legyőzzük a választásokon, hanem megsemmisítjük, és táncolunk a hulláján, a szelídség politikai üzenetei nehezen érnek célt. Ha meg célt is érnek, és valaki választást nyer a béke és a nyugalom üzenetével, biztos lehet benne, hogy másnap meghirdetik vele szemben a Nagy Ellenállást, ami arról fog szólni, hogy győzünk, visszaszerezzük, elzavarjuk.

Kuncze Gábor

Egyébként való igaz, hogy egyszer „ráparancsoltam” Hann Bandira, de az már 2001 végén történt. Közel volt a választás, és vacakul álltunk a közvélemény-kutatásokban, 4 százalékot mutatott ki nekünk a Medián. Találkoztunk, és mondtam neki, hogy Bandikám, szeretnék nagyobb számokat látni. Ezen jót röhögtünk, majd jött a karácsony, és kaptam tőle egy nagyítót. Hogy nagyobbnak lássam a számokat. A mai napig megvan.

Bencsik András

A polgári demokráciában, a liberális demokráciában kialakult egy rossz rutin, hogy a politikusok a négyévenkénti választáson egymásra licitálva többet ígérnek az állampolgárnak, amit ténylegesen lehet teljesíteni, és ezeket az ígéreteket úgy tudják csak megvalósítani, hogy hitelt vesznek fel azzal, hogy majd lesz valahogy.

Orbán Viktor

A modern politika az javarészt úgy látom, inkább beszéd, és kevésbé cselekvés. Mert most a választáson is, amit elbuktunk, úgy látom, hogy a tények meg a tettek azok kevésbé számítottak, mint a beszéd. Ez egy új korszaka a politikának, ezzel is meg kell barátkozni.

(DopeMan-podcast, 2026. május 8.)

Bödőcs Tibor

Aki nem a Tiszára szavaz, az Putyinra és Pócs Jánosra, Andi táskájára, Lázár János kastélyára, Deutsch Tamás gondolataira, Matolcsy fiára, a Bayer showra meg a hatvanpusztai vízilovakra szavaz.

-írta Facebook bejegyzésében (2026. 04. 10.)

Orbán Viktor

Én örülök annak, hogy mindig április-májusban vannak a választások. Országot járunk, és ugye ahogy kizöldül, meg a földek is életre kelnek, ez tényleg fantasztikus. Tehát az ember érzi, hogy egy ilyen országért, vagy látja, hogy egy ilyen országért lehet harcolni. Kicsit össze vagyunk ugye húzóckodva a kelleténél jobban történetileg, de ami van, azért az fantasztikus.

Szikora Róbert

Mindennap elmegyek a templomba, és azt mondom az Úrnak: Uram, ez vagyok én, tetszik neked? Az ő kedvében akarok járni. És természetesen, ha egy párt olyanokat mond, ami jó a hazámnak, és ezt így is értékelem, akkor majd négyévenként rájuk fogok szavazni. Nem akarok betagozódni, nem akarok egyik szekértábornak sem a része lenni. Úgyis azt mondják rám, hogy az vagyok.

Náray Tamás

Minden országnak, így Magyarországnak is van egy hatalmas, ám rendkívül szerény képességű, tudású és intelligenciájú csőcselék- és csürhetartaléka, amely mindig oda „áramlik”, ahonnan valamit remél, mindegy, hogy kommunista, fasiszta, konzervatív, vagy liberális az ígérgető, nem ba**ik az számukra egy öltést se, vagy esetleg remélhet, kaphat -természetesen ingyen, munka és tanulás nélkül, szavazatért ajándékba-, vagy ígérnek neki azt, amire vágyik, pálinkától hatszázadik havi nyugdíjig, bármit. Ez a bizonyos csőcselék- és csürhetartalék százalék mindenhol más, a fejlettebb helyeken kisebb, Magyarországon -meglátásom szerint- ez olyan 40-50% körül mozoghat, mert ennyi kell ahhoz, hogy a gondolkodó, tanulni vágyó, műveltebb embereket a politikusok túszul ejtsék azáltal, hogy a csőcselék- és csürhetartalékkal magukra szavaztassanak. Oszt’ jónapot. Röhögnek a magángépeiken tovább a markukba.

George Orwell

Az 1906-os választásokon már elég idős voltam, hogy nagyjából megértsem, miről van szó, és ezúttal liberális voltam, mert mindenki az volt. Az emberek egy kilométeren át kergették a konzervatív jelöltet, majd bedobták egy békalencsével teli tóba. Akkoriban komolyan vették a politizálást. Hetekkel a választások előtt elkezdték félrerakni a záptojásnak valót.

Antall József

Magyarországon már a tavaszi választásokon is nagyobb volt a passzív tömeg, mint a többi környező országban. Ez az elmúlt évtizedeknek a következménye, amikor a Kádár-korszak a maga módján depolitizálással stabilizálta az országot. A Rákosi-korszak kényszer-politizálása után a kádári konszolidáció azon alapult, hogy az emberek valamelyest nagyobb szabadságot és anyagi jólétet kaptak, és aki nem akart politizálni, annak nem kellett, sőt örültek neki. Ehhez szokott a magyar társadalom. S ez nem azonos a jóléti társadalmak politikai közönyével, hanem erre nevelték a magyar társadalmat.

Nincs szükség tökéletes észszerűségre ahhoz, hogy egy demokrácia működni tudjon: elég hozzá, ha az emberek arra szavaznak, ami nagyjából és nem szavatoltan az ő érdekeiket szolgálja. A demokráciák akkor kerülnek bajba, ha elvont, távoli veszélyekkel kell foglalkozni. Ha valóban éghajlatváltozás következik be, az meglehetősen kemény dió lesz a demokráciák számára.

Friedrich Nietzsche

A parlamentarizmus, vagyis az a nyilvános engedély, hogy öt politikai alapvélemény között lehessen választani, nagyon sok olyan embernek hízeleg, aki függetlennek és egyéninek akar látszani és szívesen harcolna a nézeteiért. Végtére is azonban közömbös, hogy a csordára egy nézetet erőszakolnak rá, vagy öt közül választhat. – Aki az öt alapvető véleménytől eltér, és kívül áll, mindig az egész csordával találja magát szemben.

A sorshúzás igazságos, még akkor is, ha néha hajmeresztő lesz az eredménye. A választással gyakorlatilag beépül a kisebbség problémája a rendszer minden szintjébe és vele rengeteg egyéb is: pártok, pénz, hírnév, korrupció, csak hogy néhányat mondjak. Mi esélye maradna akkor az egyszerű embereknek, mi esélyünk lenne rá, hogy meghallanak, vagy hogy tehetünk valamit? A választás teljesen ellentétes a demokráciával, éppen, hogy antidemokratikus.

Az Egyesült Államok (…) azt állítja magáról, hogy a világ legnagyobb demokráciája, noha jelenleg oligarchák irányítják, a választói részvétel alacsonyabb, mint a legtöbb más demokráciában, és a lakosság tényleges részvétele a politikai döntéshozatalban nulla.