A pénz úgy tűnik, azokhoz áramlik, akik a legtöbb figyelmet szentelik neki és akik a legtöbb felelősséget vállalják érte. Engem a pénz soha nem akkor talált meg, amikor panaszkodtam miatta. Észrevetted hogy azok, akik legtöbbet panaszkodnak a pénz miatt, pontosan azok, akiknek a legkevesebb van?
Aki azt állítja: a pénz nem boldogít, annak soha nem volt elég pénze ahhoz, hogy tudja ez igaz-e vagy sem. Ez a gondolat olyanoktól származik, akik azt próbálják megfejteni, nekik miért nincs pénzük. Ezzel igazolni igyekeznek saját életük jelenlegi állapotát.
A gazdaggá válás tabu téma a társadalomban. Próbáld ki. Menj és mondd el valakinek, hogy szupergazdag leszel. Azt fogják hinni, hogy megbolondultál. Legyél gazdag, majd nyíltan mondd meg az embereknek: “én gazdag vagyok”, és a társadalom kapzsi, pénzsóvár elitista disznónak fog felcímkézni. Ha azt mondod az embereknek, hogy szegény vagy, együttéreznek veled. De ha azt mondod, hogy gazdag vagy, megvetnek.
Már fiatal koromban észrevettem, hogy azok az emberek, akik döntéseket hoztak és döntési szabadsággal rendelkeztek, valahogy mind gazdag és pénzes emberek voltak. Én egyike akartam ezeknek lenni. Nem a pénz kedvéért akartam pénzes lenni, hanem azért, hogy döntési szabadsággal rendelkezhessem.
Az igazi oka annak, hogy a legtöbb ember soha nem lesz gazdag, az az, hogy nem gondolják, hogy ez lehetséges. Hozzájuk közelállók meggyőzték őket arról, hogy egyszerűen csak legyenek elégedettek a pénzügyi helyzetükkel, akármilyen legyen is az. A másik oka az, hogy az emberek alapjában véve nem értik, mi is a pénz. Nagyon kevesen tudják, hogyan kell pénzt keresni; még kevesebben tudják, hogyan kell megtartani, és szinte senki nem tudja, hogyan kell megtöbbszörözni.
Nem tudok belenyugodni abba, hogy telnek-múlnak az évek. Úgy akarok élni, mint húszas éveimben, egyetlen fillér nélkül. Két forint nem volt soha a zsebemben.
Elkerülhetetlen, hogy egy picit – azt szoktam mondani cinikusan –, egy kicsit dörzsölődj, mert akkor fényesedsz. És hova kell dörzsölődni? A politikához, mert pénz az csak ott van.
Ne takaróddzunk (…) a szegénységgel, ha mulasztásainkat vagy fogyatékosságainkat akarjuk menteni. A tanulás jogát senki sem veheti el a legszegényebbtől sem. Éltek is vele, szerencsénkre, mindenkor. Nem csak a zenében: a tudás, művészet minden ágában a legnagyobb lángelmék mondhatták el magukról: „szüleim szegények voltak”.
A döntéseimet igyekszem nem annak alapján meghozni, hogy hol kapom a legtöbb pénzt. Azt tartom szem előtt, hogy építsünk valamit. Mert ezt csináljuk, építünk.
Csak a luxus enged meg romboló gondolatokat. A luxus és a jóvátehetetlen szegénység.
Egész életemben csak arra voltam jó, hogy másoknak pénzt keressek. Szeretetet csak annak függvényében kaptam, ha Mike Tyson virítja a lóvét.
A bankszámla soha nem mérte egy ember értékét. A segítésre való képessége mérte ezt, és semmi más.
Vannak, akiknek az anyagi csődön keresztül kell megtalálniuk az igaz boldogságot, mert nagyobb értéknek tekintették az anyagi javakat, mint a saját Lényüket.
A többi emberrel való kapcsolatom sokkal fontosabb, mint a pénz.
A pénz csak egy halom szám, s a számok végtelenek. Ha neked pénz kell ahhoz, hogy boldog legyél, a boldogságot örökké csak keresni fogod.
A takarékosság a félelem kifejezése és kedvenc szabálya minden félig alvó embernek. A takarékosság kétségkívül jobb mint a pazarlás, de az is bizonyos, hogy kevesebb értéke van, mint a hasznot hajtó fogyasztásnak. Azok az emberek akik takarékosságukkal igen nagyra vannak, úgy prédikálják, mint az erényt. De van-e szánalmasabb látvány, mint a nyomorgó, aggódó lélek, amely legszebb napjaiban, sőt éveiben egy pár darab kerek fémbe kapaszkodik? Van-e abban valami dícséretreméltó, ha valaki életszükségleteit a minimumra redukálja? Ismerjük ezeket az úgynevezett takarékos embereket, akik fukarkodnak még azzal a kevés levegővel is, amelyet elfogyasztanak. Összeasznak testileg és lelkileg. Az ilyen értelemben vett takarékosság pazarlás – pazarlás az életnedvekkel és erővel. … A fogyasztás pozitív, aktív és éltető. A fogyasztás eleven valami és szaporítja minden jónak summáját.
Az, akinek korábban nem volt pénze, összehasonlíthatatlanul jobban becsüli, mint az, aki eleve jómódúnak született.
A pénzügyi piacok állandóan előre látják az eseményeket, jót és rosszat egyaránt, de ezek épp azért nem válnak valóra, mert előre látták őket.
