Sajnos, álmunkban
sem igazságosak, csak
őszinték vagyunk.
Az őszinteség (…) a legnehezebb. Hiszen az ember önmagával szemben sem őszinte. Még önmagának sem meri sokszor bevallani a tévedését. Minduntalan mentséget keres és talál rá. Hát még kiállni a tömeg elé…
Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása. Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki. Ebben a világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet.
Én vagyok az egyetlen, akivel, ha beszéltem, mindig őszinte volt.
Az őszinteség szép dolog, de nem mindig kifizetődő. Ne hallgassatok az erkölcscsőszökre, akik azt prédikálják, hogy mindig mondjuk ki, amit gondolunk – a dolog hamar visszafelé sülhet el.
Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni. Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány. De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják. Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik.
A szavak valódi jelentéstartalma saját belső világunk egyedisége miatt nem egyforma. Ezért nagyon fontos az őszinteség, tisztázni kell, hogy jól értjük-e egymást.
Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb!
A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.
Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani.
Nem sok embert ismerek, akinek az őszinteségét őszintén többre becsülném az udvariasságánál.
A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt „az ő érdekükben” teszed! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk. Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.
Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz.