Ha nem valami más dolog miatt örülünk, hanem azért, mert a barátunk örül, az a barátság egyik jele.
Nekem sohasem tűnt öncélnak a kedvtelés és a szórakozás (ezt az etikai bázist a disznócsorda eszményének nevezem). Az én eszményeim, amelyek szemem előtt lebegtek, és mindig vidám életkedvvel töltöttek el: a jóság, szépség, igazság.
Ne csukd be a lelked ajtaját! (…) Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána.
Nagyon fontos, hogy az ember olyasmivel foglalkozzon, amit szeret, mert akkor mindig örömmel csinálja.
Az ember erkölcsi kötelessége az öröm keresése annak révén, hogy önmagában érzi az istenit.
A fény akár egy kis szikrájával is képes átváltoztatni a csüggedt szomorúságot halhatatlan örömmé.
Szórakozás nélkül nincsen öröm, szórakoztató időtöltés közben nincsen bánat
Minden, amit eddig az életedben tettél, egyetlen dolog hajszájában telt. Nem számít, hogy karriert építettél, vállalkozásba kezdtél, pénzt kerestél vagy családot alapítottál, mindezt csak azért tetted, mert egyetlen egyszerű dologra vágytál: az örömre.
Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.
A természet az embert két szuverén úr: a fájdalom és az öröm uralma alá helyezte. Csupán ezek mutathatják meg számunkra, mit tegyünk, s irányítják is azt, amit teszünk.
A szeretet és az öröm megtapasztalása nélkül lehetetlen jól dolgozni és működni.
Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm összekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas.
Nagyon fontos, hogy valamit csak addig csináljunk, amíg igazán élvezzük.
A közönség – akárcsak a gyerekek – utálja, ha elveszik az örömét, viszont szereti a meglepetést.
Néha az a furcsa érzés kísért, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömet lel az életben.
Szabadon dönthetjük el, hogy a testünkkel vagy valódi kilétünkkel azonosulunk. A test egyenlő a fájdalommal, ám igazi lényünk a végtelen öröm ígéretét rejti.
Az embernek legnagyobb örömét kell lelnie a valóságos életben, ha abból akarja meríteni művészete tárgyát.