Legyél szivárvány valaki esőfelhőjében!
Nem vagyok tökéletes; én is állandóan belelépek a szarba, és ennek tudatában is vagyok. Csakhogy megtanultam levakarni a cipőmről, és menni tovább. Időnként mind szarba lépünk. Zsákutcába futunk, valamit elcsesztünk, valamire ráfáztunk, megbetegszünk, nem kapjuk meg, amit akarunk, sok ezer „lehetett volna jobb” és „bárcsak ne történt volna” akad az életünkben. A szarba lépést nem lehet elkerülni, úgyhogy vagy tekintsük jó ómennek, vagy találjuk ki, hogyan kerülhetjük el gyakrabban.
Optimista természet vagyok, és a humor mindig is az egyik nagy tanítóm volt. Segített feldolgozni a fájdalmat, a veszteséget és a bizalmatlanságot.
Holnap pozitív dologgá válik az, ami ma fárasztó.
Forgass olyan gondolatokat a fejedben, amelyek jókedvre derítenek. Tégy olyan dolgokat, melyektől jó lesz a közérzeted. Barátkozz olyan emberekkel, akik növelik az önbizalmadat. Táplálékod mindig előnyére váljon a testednek. Lépteid kövessék belső ritmusodat.
A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.
Az optimizmus fontos. A célok kitűzésekor egy kicsit bolondnak kell lenni.
Ha sütött a nap, akkor azért morogtam, ha esett az eső, akkor meg azért. Ez megváltozott. Ma már örülök annak, ha süt a nap, és annak is, ha esik a hűsítő eső. Pontosabban fogalmazva: régebben egy ragyogóan kivilágított teremben azt kerestem, hogy hol is van egy kis sötét folt, azóta pedig annak örülök, ha a vakító sötétségben észreveszek egy kis reményt adó világosságot… Igen, valamelyest megváltoztam. Elnézőbb lettem. Megbocsátóbb. Igyekszem a lényeges dolgokra koncentrálni.
Magamat kizárom, szívemet kitárom,
És ma is odakiáltom,
Hogy nincs a helyzetemben semmi – de semmi! -,
Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.
Nem vagyok optimista alkat. Az viszont alapvető, hogy a helyzetünkön nevetnünk kell, nevetve gondolkodnunk a lehetséges megoldásokon, vagy csak oldani a feszültséget.
Folyton igyekeztem messzebbre tekinteni, és a nehézségeken túl mindig a siker lebegett előttem.
Skóciában a Ferguson család jelszava ez: „Dulcius ex asperis”, vagyis „Édesebb az, amiért küzdeni kell”. Ez az optimizmus segített át 39 évnyi futballedzőségen.
Néha a vereség a legjobb végeredmény, mert minőséget produkál, ha megfelelően tudunk reagálni a bajokra.
Talán furcsa, de én a magam börtönidejét egészében véve hasznosnak minősítem. Először is az emberi kapcsolatok miatt. A másik meg, hogy megtanultam bent egy szakmát, amiből aztán éltem.
Ha nem is jól, legalább nem megy rosszul sorom.
Rá fogsz jönni, hogy mindent, amit mondani akarsz, ki lehet fejezni pozitív módon. Csak arra gondolj, hogy mit akarsz, és azt is fogod kapni.
Remélem mindenkinek, aki ezt olvassa, nagyon jó napja van. De ha mégsem, akkor tudjátok, hogy minden egyes percben lehetőségetek van változtatni rajta.
Tökéletesen egyező körülmények esetén a pozitív hozzáállású emberek pozitívabb helyzetet teremtenek, a negatívak pedig negatívat. Ez a saját, szabad akarat által vezérelt, egyéni, biológiai képességünk csodája.
Tudatosan vagy tudat alatt, de sokan napi szinten gyakoroljuk a boldogtalanság, a harag vagy a félelem érzését. Miért ne gyakorolhatnánk helyette az örömteli, szerető, önzetlen érzelmeket? Nem vezetne ez el végül egy új belső rendhez, amely jó általános egészségügyi állapotot és boldogságot okozna?
A Star Wars optimista és pozitív. Mindig inkább egy tündérmeseként tekintettem a sztorira, mint igazi scifiként.