Az optimizmus fontos. A célok kitűzésekor egy kicsit bolondnak kell lenni.
Ha sütött a nap, akkor azért morogtam, ha esett az eső, akkor meg azért. Ez megváltozott. Ma már örülök annak, ha süt a nap, és annak is, ha esik a hűsítő eső. Pontosabban fogalmazva: régebben egy ragyogóan kivilágított teremben azt kerestem, hogy hol is van egy kis sötét folt, azóta pedig annak örülök, ha a vakító sötétségben észreveszek egy kis reményt adó világosságot… Igen, valamelyest megváltoztam. Elnézőbb lettem. Megbocsátóbb. Igyekszem a lényeges dolgokra koncentrálni.
Magamat kizárom, szívemet kitárom,
És ma is odakiáltom,
Hogy nincs a helyzetemben semmi – de semmi! -,
Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.
Nem vagyok optimista alkat. Az viszont alapvető, hogy a helyzetünkön nevetnünk kell, nevetve gondolkodnunk a lehetséges megoldásokon, vagy csak oldani a feszültséget.
Folyton igyekeztem messzebbre tekinteni, és a nehézségeken túl mindig a siker lebegett előttem.
Skóciában a Ferguson család jelszava ez: „Dulcius ex asperis”, vagyis „Édesebb az, amiért küzdeni kell”. Ez az optimizmus segített át 39 évnyi futballedzőségen.
Néha a vereség a legjobb végeredmény, mert minőséget produkál, ha megfelelően tudunk reagálni a bajokra.
Talán furcsa, de én a magam börtönidejét egészében véve hasznosnak minősítem. Először is az emberi kapcsolatok miatt. A másik meg, hogy megtanultam bent egy szakmát, amiből aztán éltem.
Ha nem is jól, legalább nem megy rosszul sorom.
Rá fogsz jönni, hogy mindent, amit mondani akarsz, ki lehet fejezni pozitív módon. Csak arra gondolj, hogy mit akarsz, és azt is fogod kapni.
Remélem mindenkinek, aki ezt olvassa, nagyon jó napja van. De ha mégsem, akkor tudjátok, hogy minden egyes percben lehetőségetek van változtatni rajta.
Tökéletesen egyező körülmények esetén a pozitív hozzáállású emberek pozitívabb helyzetet teremtenek, a negatívak pedig negatívat. Ez a saját, szabad akarat által vezérelt, egyéni, biológiai képességünk csodája.
Tudatosan vagy tudat alatt, de sokan napi szinten gyakoroljuk a boldogtalanság, a harag vagy a félelem érzését. Miért ne gyakorolhatnánk helyette az örömteli, szerető, önzetlen érzelmeket? Nem vezetne ez el végül egy új belső rendhez, amely jó általános egészségügyi állapotot és boldogságot okozna?
A Star Wars optimista és pozitív. Mindig inkább egy tündérmeseként tekintettem a sztorira, mint igazi scifiként.
Bármi, ami nem pozitív, arra nekem nincs fölösleges energiám koncentrálni. Bármi, ami nem a jó irányba halad, arra én nem fogok sem időt, sem energiát pazarolni.
Minden lehet áldás, csoda és lehetőség, ha hajlandók vagyunk így tekinteni rá.
Az optimista ember megérti, van, hogy az élet egy rögös út, de legalább vezet valahova. Tanul a kudarcaiból, és nem fél újra hibázni.
Mindig a dolgok jó oldalát próbálom észrevenni. Mindennek van jó és rossz oldala, én igyekszem a jón maradni, ezért mindig vidám vagyok.
Soha nem nyugszik le a nap, de ha mégis eltűnik a látóhatár mögött, szédítő színekkel festi be az alkonyi égboltot.
Nem azt mondom, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül kell nézni a világot, de lehet úgy élni, hogy az ember pozitív energiákat sugároz.