Jó, mikor hisszük még,
Lehet olyan a világ,
Amilyet szeretnénk.
Hidd el, a hajnal attól szép,
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség.
Sok optimista nem érti, miért különbözne a jövő a múlttól.
Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá.
Egyetlen kaktusz sincs úgy tele tövissel, hogy ne férne el rajta virág.
Optimista az, aki nem fogja fel a dolgokat olyan tragikusan, mint amilyenek valójában.
Semmi különbség a pesszimista és az optimista között, ha az előbbi azt mondja, hogy „ó, ez reménytelen, úgyhogy a kisujjadat se mozdítsd”, az utóbbi pedig azt, hogy „a kisujjadat se mozdítsd, végül úgyis minden jóra fordul”. Egyik esetben sem történik semmi.
Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt.
Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.
Az optimista egyáltalán nem az, aki soha nem szenvedett, hanem az, aki átélte és legyőzte a kétségbeesést.
A derűlátó és a borúlátó egyformán hasznos tagja a társadalomnak. A derűlátó feltalálja a repülőgépet, a borúlátó meg az ejtőernyőt.








