1208 idézet
Fel kell adnom a vágyat, hogy erővel akarjam uralni, írányítani a külső és belső világomat, azért, hogy tökéletesen nyitott, tudatos, eleven lehessek, és képes legyek válaszolni mindenre. Ezt úgy is hívják, hogy önmagunk kiürítése, de ez nem jelent semmi negatív dolgot, csak a befogadásra kész nyitottságot.
Minél mélyebb önvizsgálatnak vetettem alá magamat, annál sürgetőbb szükségét éreztem a változtatásnak.
Ha az emberek megtalálják magukat a jelenben, az irány magától megérkezik. De amíg kívülről keressük – miközben nem tudjuk, hol vagyunk –, addig vakok vagyunk.
Ne azt keresd, hová menj, hanem azt, hol vagy éppen.
Ez a világ arra van beállítva, hogy senki sem ismeri saját magát, ezért nem is lehet elégedett. Ezért vásárol annyit, veszi meg ezt, majd azt, el akarja érni ezt, majd azt. Mindig szüksége van a tapsra. Nemcsak mint a színésznek, akinek taps a fizetsége, hanem általában a világ elismerésére vágyik. Mert mindig a másik fantáziájában élünk. Abban, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ez az életünk központja.
Amíg nem ismerjük fel a bennünk dolgozó traumát, addig mindig olyan valakit találunk, aki épp annyira traumatizált, mint mi.
Ez a zajos világ, amelyben élünk, a kötelezettségekkel, határidőkkel, javítsdmeg-eztekkel, csináld-meg-aztokkal, az elvárásokkal megnehezíti a tisztánlátás és lelki béke elérését, akár híres az ember, akár nem. Tudatosan olyan helyzetbe kell hoznunk magunkat, hogy megkaphassuk ezt a tisztánlátást. Ennek a módja lehet imádság, meditáció, séta, a megfelelő társaság, kirándulás, kinek mi.
„Bárcsak.” Azt jelenti, akartál valamit, de nem kaptad meg. Valamiért nem történt meg, vagy te ügyetlenkedted el, vagy a világ avatkozott közbe. Néha csak így alakul, ilyenkor a legjobb kecsesen meghajolni. De a leggyakrabban, túl gyakran is, azért nem kapjuk meg, amit akarunk, mert korán feladtuk vagy nem vállaltuk a szükséges kockázatot. Minél több melót tolunk a bárcsakjaink alá, annál inkább megkapjuk, amit akarunk. Ne egyensúlyozzunk halálunkig a „túl késő”, „túl korán” kötelén.
Mélyedj el magadban, aztán mélyedj el a világban.
Szükségünk van korlátokra, határokra, gravitációra, demarkációra, formára és ellenállásra ahhoz, hogy legyen rend. Ez a rend felelősséget teremt. A felelősség ítélőképességet teremt. Az ítélőképesség választást teremt. A szabadság a választásban rejlik.
A túl sok lehetőség zsarnokká tehet bárkit, szabaduljunk hát meg a feleslegtől, ami megakadályoz abban, hogy jobban önmagunk legyünk. Amikor csökkentjük azokat a lehetőségeket, amelyek nem táplálnak bennünket, előbb-utóbb, szinte véletlenül, több opció lesz előttünk, amely viszont táplál.
Az első lépés, amely az identitásunkhoz vezet, általában nem az, hogy tudom, ki vagyok, hanem hogy tudom, ki nem vagyok. Kizárásos alapon haladunk.
Nem vagyok tökéletes; én is állandóan belelépek a szarba, és ennek tudatában is vagyok. Csakhogy megtanultam levakarni a cipőmről, és menni tovább. Időnként mind szarba lépünk. Zsákutcába futunk, valamit elcsesztünk, valamire ráfáztunk, megbetegszünk, nem kapjuk meg, amit akarunk, sok ezer „lehetett volna jobb” és „bárcsak ne történt volna” akad az életünkben. A szarba lépést nem lehet elkerülni, úgyhogy vagy tekintsük jó ómennek, vagy találjuk ki, hogyan kerülhetjük el gyakrabban.
Nem akartam semmit, nem vágytam semmire, mert egy mindentől mentes lét voltam, s az igazságban gyönyörködve önmagamat ismertem meg.
Lehet, hogy egy nap rájössz, hogy nem is a pénz és a trófeák számítottak igazán, hanem az utazásod során kialakított mentalitás.
Fontos a külsőm, a testem a lelkem temploma. Ápolom is. Fontos a belsőm. Éppen ezért nem hiszek a világ kizárásának a lehetőségében, a beáramló információk megszűrésében, mert előbb-utóbb az ember egy ostoba buborékban találhatja magát. Abban hiszek, hogy meg kell tanulni a dolgokat és a helyzeteket a helyükön kezelni. Ma az idegeskedés elkerülhetetlen. Ezért is fontos számomra a rendszeres sport, amely testi-lelki egységemet segít megőrizni.
Akármilyen helyzetben, akármilyen körülmények vagy lehetőségek között találja is magát az ember, szelleme mindig elég szabad ahhoz, hogy megválassza, miképpen éli meg, értelmezi és végső soron formálja a saját világát.
Kétségtelen, hogy az életedben a bátorság következő szintjének elérésére nyitottan és őszintén kell megközelítened a kérdést, hogy ki vagy, mire vágysz, mire vagy valójában képes, és mit vagy kész megtenni.
A magabiztosság nem berögzült személyiségjegy, hanem olyan izom, amit munkával lehet építeni.
Az engedélyed nélkül senki sem némíthat el. Senki más nem zsugoríthatja össze az énképedet, csak te. És senki más nem nyithat ki és engedheti ki a teljes erődet, csak te.
Ami velem történik, az függ tőlem is: mit választok, hogyan döntök, merre indulok, mit kezdek indulataimmal és érzelmeimmel, mit teszek másokkal nap mint nap vagy kritikus helyzetben.
