A szellemességet tanulja meg az ember utoljára minden nyelven.
A nyelv jó szerencse, a nyelv ördög: azaz minden jónak, minden gonosznak forrása és gyökere a nyelv.
Olyan a magyaroknak a nyelvük, mint az olaszoknak a pizzájuk vagy a franciáknak a croissant-juk. Kuriózum. Fenséges és ízletes.
A nyelv egy mozgásban lévő, élő kultúra, olyan, mint az élesztő. A nyelv az lesz, amit éppen a legtöbben használnak.
Az anyanyelv valami megfejthetetlen beágyazódás egy nyelven át a létbe. Ez nem egy nyelv puszta tudását jelenti, hanem azt, hogy a világot mi az anyanyelven át a kontúrjaival, egy összefüggésrendszerrel együtt kapjuk. Bármilyen szinten sajátítsunk is el egy élő idegen nyelvet, annak se a mélysége, se a lényege nem vethető egybe azzal, ami az anyanyelvünk esetében eleve adva van.
A magyar nyelvet fantasztikusnak tartom. Olyan dolgokat lehet vele megcsinálni, amilyet semmilyen más nyelvvel nem tudnék, már amenniyre az ember ezt egyáltalán a sajátjáról, illetve bármilyen idegen nyelvről csak úgy kijelentheti. Ha nem lennék magyar, és választhatnék, valószínűleg akkor is a magyart választanám, mert ilyen törékeny és mesebeli nyelvről, mint a magyar, nem tudok. A fordítóim nem véletlenül panaszkodnak, s beszélnek kínokról: van egy homály a nyelvünkben, amely olyasmi, mintha mindegy volna, miről akarunk beszélni, a nyelvünk mindenképp arról beszél általunk, hogy valami kincs van fájón elrejtve valahol.
A nyelv ugyanis már nem alkalmas rá, hogy rögzíthetetlen tartalmaknak formául szolgáljon, nem szolgál többé, mert körbeért, bejárt minden elképzelhető tartományt, és elért oda, ahonnan indult, de végtelenül romlott alakban ért oda vissza.
Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is, s főképp ama kettőt, melyen Plutarch a nemzetek két legnagyobbikának hőseit rajzolá, s Tacitus a római zsarnok tetteit a történet évkönyveibe való színekkel nyomá be; de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelesség.
Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel. De erre még nem elég azon nyelvismeret, mely dajkánk karjai közt reánk ragadt; s azt hinni, hogy gyermekkori nyelvünkkel az élet és tudomány legmagosb s legtitkosb tárgyait is tisztán s erőben előadhatjuk, nevetséges elbízottság. Igyekezned kell nemcsak arra, hogy a beszéd hibátlanul zengjen ajkaidról; hanem arra is, hogy kedves hajlékonysággal, gazdag változékonysággal, tisztán kinyomva, s szívre és lélekre erőben munkálva, okaidnak s érzelmeidnek akaratodtól függő tolmácsa lehessen.
Vannak emberek, akik költői lelkek, s nagyon szépen ki tudják magukat fejezni szavakkal. De a film egy önálló nyelv. És annyi mindent el tudsz vele mondani, mert idő és jelenetsorok állnak a rendelkezésedre. Rengeteg eszközöd van: párbeszéd, zene, hangeffektusok és még mennyi minden. Ezért olyan érzéseket és gondolatokat is ki tudsz fejezni, amire semmilyen más nyelv nem képes. Varázslatos médium a film.
Nem engedhető meg, hogy egy nyelv holt nyelvvé váljék pusztán politikai érdekviszonyok miatt.
A NER nyelve is elég debil, de még dolgozniuk kell, hogy annyira kretén legyen, mint az érett szocializmus hivatalos nyelve. Mondjuk, jól haladnak.
Egy prózai színészhez sokkal jobban passzol az angol nyelv, mint az olasz. Az olasz a magánhangzók nyelve. Jobb, ha operettet énekel rajta az ember.
Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Hazamentem és elhatároztam, hogy megtanulok latinul, bármilyen nehéz legyen is.
A nyelvnek is törvényeit:
Széppé, jóvá mi tészi:
Nyelvész urak jobban „tudják”.
A költő jobban „érzi”.
A nyelv kiválósága abban nyilvánul meg, hogy világos, de nem közönséges.
A tót szó nem gúnynév, eredetét nem tudjuk. A magyar a derék tót házalókat: ablakos, drótos, edényes stb. mindig barátságosan fogadta s a tót elnevezésben inkább bizonyos becéző, enyelgő akcentus van, mert hisz mindig sajnáltuk őket nehéz és igénytelen életmódjuk miatt. A szlovák elnevezésben több hidegséget érzünk, sőt a Magyarországhoz hűtlen, pánszláv érzelmű tótoknak ez mintegy megbélyegző elnevezése, hiányzik belőle az a meleg szimpátia, amit a jóravaló, derék tótság iránt mindig éreztünk.
Mondhatsz bármit, egy jó könyv az jó könyv. Akármilyen nyelven is írták.