A dolgok legfontosabb aspektusait nem vesszük észre, mert folyton szem előtt vannak.
Egy zuhanás kétségtelenül mindig zuhanás, de más dolog, ha azért esünk a kútba, mert nem néztünk magunk elé, és megint más, ha azért estünk bele, mert egy csillagot követtünk a tekintetünkkel.
Vannak emberek, akiknek van pénzük, és vannak emberek, akik gazdagok.
Lehet, hogy én vagyok a bolond a dombtetőn, de éppen onnan a legjobb a kilátás.
Ami a tudomány számára a kétkedés, az a személyes élet számára az irónia.
Vajon melyik a rosszabb? Utoljára látni azt, akit igazán szeretünk, vagy nem látni őt utoljára? Mi a rettenetesebb? A saját kezünkkel átkísérni őt az örök sötétségbe, vagy nem visszatartani? Ha végleg megadjuk magunkat a sors akaratának, az vajon nekünk is vigasztalást jelent?
A jobb nem mindenki számára jelent jót. Van olyan, akinek rosszabb lesz.
Én képtelen vagyok a világot leegyszerűsítve, két dimenzióban látni; jobboldalra és baloldalra osztani, mikor tudjuk, hogy a világnak kiterjedése van térben és időben is.
Óriási különbség van a hatalmas vagyon szerzése és a gazdagság közt.
Soha nem vagy annyira jó, mint amennyire mondják, viszont soha nem vagy annyira rossz sem, mint amennyire lehúznak. Ha ezt megérted, nyert ügyed van.
Az én szememben minden palota a hivalkodás oktalan, ízléstelen, szörnyű megtestesülése. Ha felidézem magamban Versailles-t, a Kremlt, Postdamot, a Buckingham Palace-t és a többi hasonló mauzóleumot, történelmi érdekességük ellenére is az az érzésem, hogy pusztán az emberi nagyképűség emlékművei.
Egy igazi lány nem tökéletes. Egy tökéletes lány pedig nem igazi.
A legnagyobb opportunisták éppen a tükrök. Csak önmagukért léteznek, válogatás nélkül szolgálva mindenkit.
Ha a vér az élő testben kering, értelemszerűen az élet jelképe. Ám ha kiontják, a halállal válik egyértelművé, a gonosz tettet és az elmúlást, az erőszakos véget jelképezi. A vér az erőszak jele is – a háborúé.
Az emberek, akárcsak a „nagy” politikusok esetében, képtelenek arra, hogy tárgyilagosan szemléljék az illető életének azokat a szakaszait, amikor még nem voltak híresek. Egy Napóleonban az utólagos krónikások már gyermekként is látni vélték a későbbi (amúgy kétséges) nagyságot. Ha a gyermek Nagy Ember így vagy úgy megnyilatkozott, bármit tett vagy mondott, azt már a későbbi nagy fényben úgy látták, mintha e nagysága lám, már akkor is megnyilatkozott volna, csak azok a szűk látókörű játszótársak vagy ostoba felnőttek nem vették észre.
Ahányszor az ember megerősíti uralmát a természet fölött, ahányszor újabb tudományos érdemeket szerez – annyiszor veszít el valamit a világ titokzatosságából.
Többet kell adnom az embereknek abból, amit akarnak, és abból, ami egyelőre elérhetetlen számukra. Nem hiszek abban, hogy luxusnak számítana bemenni egy olyan botlba, ahol nem engedheted meg magadnak, hogy vásárolj. Szerintem az a luxus, ha bemész egy boltba, és meg tudod venni az ott kapható dolgokat.
Nem akarom törvényekkel megakadályozni, hogy az emberek úgy érezzenek, ahogy jónak látják, és azt csinálják, amit akarnak, ha ezzel másoknak nem ártanak. Azt hiszem, az embereknek joguk van arra, hogy buták legyenek, ha úgy akarják, mert az is lehet, hogy a dolgok között, amiket én „ostobának” minősítek, egy új felfedezés rejtőzik.