Könnyű sütkérezni a napon, de az esőt már nehezebb élvezni. Pedig az egyik nem létezhez a másik nélkül. Az időjárás folyton változik. A szomorúság és a boldogság érzése is ugyanannyi mentális képernyőidőt érdemel.
Kétféle tragédia van az életben, uram. Az egyik az, ha nem teljesül az ember szíve vágya. A másik pedig az, ha teljesül.
Az emberi dolgoknak két egymástól elütő arca van, akárcsak a Silénost ábrázoló görög szekrényeknek, melyekre Alkibiadés hivatkozik. Amit első tekintetre halálnak hinnél, mélyebbre nézve élet, ezzel szemben, ami életnek látszik, az halál. Ami formásnak, az alaktalan, ami gazdagnak, az koldusszegény, ami gyalázatosnak, az dicsőséges, ami tudósnak, az tudatlan, ami erőteljesnek, az erőtlen, ami nemesnek, az közönséges, ami vidámnak, az szomorú, ami kedvezőnek, az szerencsétlen, ami barátságosnak, az ellenséges, ami egészségesnek, az ártalmas. Röviden: nyisd ki Silénos-szekrénykédet, és mindent azonnal fordítva találsz.
ELPINO: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem végtelen?
FILOTEO: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem véges?
ELPINO: Úgy véled, hogy ez a végtelenség bebizonyítható?
FILOTEO: Úgy véled, hogy ez a végesség bebizonyítható?
ELPINO: Mily csapongása az elmének!
FILOTEO: Mily korlátozása az elmének!
Ha valaki negyvenöt éves korában miniszter lesz, milyen fiatal miniszter.
Egy negyvenöt éves munkást már nem vesznek föl a gyárba.
Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.
Egy probléma nem feltétlenül megoldhatatlan attól, hogy eddig nem oldották meg.
Akár gondolkodik az ember, akár nem gondolkodik, mindenképpen a gondolkodás foglya.
Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítani, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.
Mahátma Gandhi töprengett el azon, miért van az, hogy ha valaki bántja az emberi kéz művét, mint például egy épületet vagy egy műalkotást, azt „vandalizmusnak” hívják, de ha Isten kezének műveit bántják, azt egyszerűen „fejlődésnek” nevezik.
Úgyszólván semmi sincs e világon, amit úgy értenek, ahogy elhangzott, de ennél sokkal rosszabb az, hogy úgyszólván semmi sincs, amit úgy ítélnénk meg, mint ahogyan cselekedték.
Kissé különösnek találtam, hogy ugyanaz a dolog lehet Istentől s az ördögtől való, aszerint, ahogy nézni akarjuk. Sok ilyen dolog van a vallásban; vigasztalóim közül egyesek a Sátán incselkedésének tulajdonították gondolataimat, mások Isten sugallatának. Ugyanazt a csapást vagy Isten küldi ránk, hogy állhatatosságunkat próbára tegye, vagy a Sátán, hogy megkísértsen.
Egy hajszálon, illetve a történelmen múlik, kit hívnak csalónak és kire mondják elismerő csettintéssel: ő aztán ügyes! Mindig az utóbbi voltam, csupán figyeltem, és kihasználtam az emberi gyarlóságot, butaságot, kapzsiságot vagy éppen a jogszabályon lévő aprócska kiskaput.
A biológia szemében a jó és a rossz ugyanaz a szín, csak más megvilágításban.
Mit látsz, hallasz, milyen illatot vagy ízt érzel; mit érzel, amikor címkék nélkül tekintesz a világra?
Ami fáj, az gyakran az ember javát szolgálja, figyelmeztetvén őt valamire, ami szükséges. Ami ellenben jólesik, a veszedelem abban rejtőzik el legkönnyebben, hízelgő módon szegődvén ellenségül.
