Mi, a nép mindig többen vagyunk, mint a zsarnokok. A történelem nem a milliárdosoké.
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Az nem lehet, hogy az a föld, ahol Petőfi Sándor szíve pihen, nem éreznék, hogy mi az igaz és mi a csalfa. Ne hagyjátok magatokat megvezetni, segítsetek, ahogy mindig az ezeréves történelmünk alatt!
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Milyen vezető, aki elárulja a hazáját, és össze akarja ugrasztani a magyart a magyarral?
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
A nemzetnek elsősorban józanságra van szüksége. Lehetőségeinek és kötelességeinek nyugodt számbavételére. Magyarország, mint lázából kigyógyulni soha nem tudó, nem is akaró ember, évtizedek óta végletes érzelmek vezette hely lett. Gyűlölet, küldetéstudat, rajongás és letargia vezeti – de hova is? Ide: a semmibe. Utolsók lettünk Európában, fekete bárányok a világ jobbik felének szemében, közös történet nélküli, önmagát pusztító ország. A “mindent vagy semmit” mentalitás szerencsejátékhoz illik, nem egy nemzet vezetéséhez. Ha a józanság nem kerekedik felül, ha az egymást kizáró, végletes igazságok háborúja uralkodik, akkor maradunk, ahol vagyunk: a pusztulat árnyékában.
Ezt akarják?
Mi nem.
Ha Önök sem, akkor jöjjenek velünk!
(Facebook – 2025. 03. 18.)
Olyan a magyaroknak a nyelvük, mint az olaszoknak a pizzájuk vagy a franciáknak a croissant-juk. Kuriózum. Fenséges és ízletes.
Az embereknek nem kell indok az utálatra. A magyar embernek pedig pláne nem.
Új mítoszokat csak olyasmikből lehet „gyártani”, amik egy egész nép lelkületéből fakadnak, találkoznak egy nép, nemzet gondolatvilágával, tradícióival, identitásával, hőskultuszával, mondavilágával, tehát valamilyen módon a normális emberi élettel van kapcsolatuk. A Nyugat új mítoszokat semmiből sem képes alkotni, miközben meg van róla győződve, hogy ő a legmitikusabb hely a földön. Ezeknek az összes „mítosza” – a BLM-től kezdve a woke-ideológiáig – csak büdös lábvíz, amelyet egy önmagát túlélt és rothadó kultúra és civilizáció erjesztett magának, miközben a valódi tradícióit erőszakkal felszámolja.
A magyarokat sajnos, az jellemzi, és ez sok, külföldön tett utazásom során megerősítést nyert, hogy változásellenesek, és sokszor mintha az a szó, hogy változás, már önmagában sok emberben riadalmat kelt. Pedig mindig cselekedni kell, a cselekvés pedig sokszor éppen változással kezdődik.
Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.
Tapasztalat szerint minden szabadságharc fokozza a nemzeti érzést és öntudatot, és egyúttal növeli az érzékenységet a nemzetellenes elemekkel, törekvésekkel szemben.
Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból.
Talán patetikusan hangzik, de tényleg így gondolom: a magyar népnek köszönhetem a karrieremet.
Március-Isten keresésre
Indít ma minden friss szelet:
Volt egy ország valaha, régen,
Negyvennyolcnak nagy idejében
S ez a szép ország elveszett.
Egy nép csak a legjobbak kizárólagos vezetése mellett emelkedhetik és tűnhetik ki.
Minden nemzet három nagy csoportra osztható. Egyik oldalon a legjobb emberek szélső csoportjára, azokéra, akik minden erényt magukénak vallhatnak, és akik különösen kitűnnek jószívűségükkel és áldozatkészségükkel. Ezzel szemben a másik oldalon a leggonoszabb emberek csoportja áll, akik viszont az összes rossz tulajdonság hibáiban leledzenek. E két szélsőség között van a harmadik, a legnagyobb, a középső csoport, amely tündöklő hősöket nem tud ugyan felmutatni, de amelyben közönséges gonosztevőket sem találunk.
Az analfabéta orosz nép kétségtelenül nem Karl Marx írásainak olvasása következtében rajongott a kommunista forradalomért, hanem azoknak az ezrekre rúgó agitátoroknak a hatása következtében, akik mindenesetre egy eszme szolgálatában még a csillagos eget is odaígérték volna a népnek.
Magyarország szétesett. Nincs semmilyen közös elv, viszonyítási pont, érték, amiben tíz-tizenkétmillió magyar hinne, amit elfogadna. Magyarságunk mára csak a múlt összetartó ereje, amely a jelen és a jövő kedvetlen reménytelenségébe hull. Magyarország a pillanat hatalmának, a hatalom szervezte, engedte, visszakérte lopásnak, a „megoldjuk okosba”, a beszólásnak, a „rúgjunk bele akibe lehet”, a nihilizmusnak a földje lett Orbán alatt.
(2025. 01. 01)
A jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották.
Elárulom neked a titkom: ez a sisu, a finnek jellegzetes vonása. Ebben minden benne van, az állóképesség, a kitartás, a kíméletlenség, a küzdőszellem és az erő. A nehéz pillanatokban ezeket szabadjára engedjük. Ez az én finn örökségem, ami apámtól származik.
