Az elmúlt ötszáz évben minden birodalom belátta – előbb vagy utóbb, de belátta –, hogy elnyomással, zsarolással, erőszakkal, Bach-huszárokkal, pufajkásokkal nem megy velünk semmire. Elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma, és elvásott a vörös csillag is.
Nekünk magyar érdekeink vannak. Nekünk a magyar emberek fontosak. Nekünk azt kell csinálni, ami ennek, mármint a magyar érdeknek megfelel. Így kell politizálnunk Nyugatra is meg Keletre is.
– Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 11. 08.)
Mi, magyarok szervezésben nagyon erősek vagyunk. A nemzetközi sporteseményeket is hibátlanul szoktuk megszervezni.
– Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 11. 08.)
Sajnos Magyarországon jellemzően kizárólag az eredményt nézzük, nem azt,hogy amögött mennyi munka rejlik. Emiatt ébred az emberekben irigység, féltékenység, holott mindkettő rettenetes, romboló érzés. El kellene jutnunk odáig, hogy akárkinek az eredményeit látjuk, az jusson eszünkbe, úristen, mennyi tanulnivalóm lenne nekem ebből, és milyen nagy munka kellett hozzá, hogy ezt mind elérje! Tisztelet érte!
A valódi magyarság nem ott kezdődik, hogy lázadunk, utcára vonulunk, meg kiabálunk a focimeccseken, hanem ott, hogy hétfő reggel milyen gondolatokkal, milyen kedvvel, milyen kisugárzással indítjuk el a napunkat és hetünket.
Szerintem a magyaroknak nem is az alkoholizmus a legnagyobb közös gondjuk. A rendszereinkkel van baj, a rendszerszintű gondolkodásunk gyenge. Hajlamosak vagyunk rosszat gondolni egymásról, ez az egész ország egy nagy veszekedés.
Mindig büszke voltam arra, hogy magyar vagyok, magyarnak születtem. Amikor menten az első olimpiámra, apuék belecsempésztek a könyvembe – akkor épp Sherlock Holmes-regényeket olvastam – egy cédulát. Azt írták rá: legyek büszke arra, hogy az olimpián képviselem a hazámat. Ez mindig bennem maradt.
Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen.
Mely szép virágjában maradott légyen Magyarország is mind addig, valamig a maga nemzetéből választhatott fejedelmet, constál, és az historiák bizonyitják. De mihelyt derekasan a magok nemzetekből való electiót megutállák, megveték, idegen fejedelmek alá veték s adák magukat, micsoda haszon következék belőle? Nem egyéb két felé szakadásnál.
Eleitől fogva semmi inkább nem vesztette a mi szegény hazánkat, sőt az egész magyar korona alatt lévő országokat, provinciákat, mint az magok között való ördögi irigység, halálos gyülölség, rettenetes pártütések, fejedelmekben való válogatások.
Mi kell a befőtt eltevéséhez? Szalicil, ez jó! Érdekes, nem elsőre a gyümölcsöt mondja. Na te aztán magyar ember vagy! Azt tudja, hogy nincsen semmi, de legalább ne romoljon el!
A magyar ember az tudod milyen: azonnal ideáll, azonnal oda, itt nincs külön munkásőr meg külön nyilas, hagyjál már! Melyik ruha tiszta?
Így volt ez itt századok óta:
Ezt a zúzott, vert fejű magyart
Mindig ütés tartotta, óvta,
Vert hencegések, törött álmok
Után: még konokabban állott.
A népi államok célja, hogy az ifjúság megfelelő nevelése révén gondoskodjanak arról, hogy egykor földünkön a végső és döntő küzdelem érett nemzedékre találjon. Az a nép fog győzni, amely először lép erre az útra!
Senki sem lehet büszke népére, ha annak egy része ínségben él, gondterhelt, esetleg züllött. Csak testileg-lelkileg egészséges nép keltheti fel bennünk annak az öröm érzetét, hogy ehhez a néphez tartozunk, és csak az ilyen nép lehet nemzeti büszkeség tárgya. Ezt a legnagyobb büszkeséget viszont csakis az érezheti, aki ismeri népe nagyságát.
A német történelem nagy jelentőségű neveinek a tömegéből ki kell választani a legnagyobbakat, és olyan módon kell bemutatnunk ifjúságunknak, hogy azok a nemzeti érzés megdönthetetlen pillérei legyenek.