Bármilyen munkát is végző munkatárs munkájához nem tartozik hozzá, hogy a magánélete milyen.
Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.
A termékeny vidékeket kereskedelemmel, a terméketleneket iparral kell támogatni.
Fontos, hogy olyanokkal dolgozz, akik nem a komfortzónádon belül vannak. Így te is kikerülhetsz onnan.
Minden munka csak akkor jó, ha a cselekvő alany sajátos természetére jellemző kiválóságnak megfelelően megy végbe.
Amikor alkalmazottat veszek fel a cégemhez, akkor sem azt választom, aki azzal kezdi: mennyi a fizetés, hanem azzal, hogy mi lesz a dolga.
Viccesen azt mondogatom a barátaimnak, hogy életemben egyetlen napot sem dolgoztam… Hiszen a foci az abszolút szenvedélyem, és akár játékosként, akár edzőként főállásban evvel foglalkozhatom.
Amikor már nem akarok egy üggyel tovább foglalkozni, becsukom a fiókját, és kihúzom egy másik ügyét. A fiókok tartalma soha nem keveredik, nem zavarnak össze és nem is fárasztanak el. Amikor pedig aludni akarok, becsukom az összes fiókot, és már alszom is.
Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának ugyanis mindig azonnal látni lehet az eredményét.
Tanának policisztás petefészek szindrómája volt, ami befolyásolhatja a termékenységet, nekem pedig alacsony spermaszámom, annak következtében, hogy a golyóim folyton a forró sütő előtt vannak. Ez gyakori probléma a szakácsoknál, akik a hét minden napján ennek a hőnek vannak kitéve. A szakmának ki kéne fejlesztenie valami ravasz hűtőkötényeket, hogy hidegen tartsa a tojásokat a meló közben.
Csak saját felelősségedre nézz át a női munkatársakon. Te fogsz veszíteni.
Mondd a gyerekednek, a férjednek, a feleségednek, vagy bármelyik alkalmazottadnak, hogy ostoba, hogy ügyetlen, hogy nincs érzéke hozzá, és mindent rosszul csinál: ezzel máris megölted benne a bizonyítás vágyát. Ha azonban az ellenkező módszert használod, és bátorítod, könnyűnek tünteted fel az elvégzendő dolgot, azt sugallod a másiknak, hogy hiszel a képességeiben és megvan benne a rejtett hajlam a szóban forgó munkára: akkor abba sem hagyja addig, amíg nagyszerűen el nem végzi.
Semmiből nem lesz semmi, és aki nem akar vetni, nem is arathat.
(Joseph Goebbels: Napló – 1933. március 8. – Kaiserhof)
Ha a munka, ami ahhoz kell, hogy maradandót alkoss valamilyen téren, nem jár fájdalommal, és nem kerül semmibe – legalább egy kis kényelmetlenségbe –, akkor sajnálattal tudatom veled, hogy nem dolgozol elég keményen. Nem áldozol fel mindent, amit lehet, hogy megvalósítsd mindazt, ami lehetnél. A fájdalom nemcsak az áldozat mércéje, de a növekedési potenciálé is.
Ha van cáfolhatatlan igazság a világon, akkor az az, hogy a befektetett munkát nem lehet kikerülni. Nincs könnyebb út, varázstrükk vagy csodapirula, ami kiválthatná a kemény munkát, ami ahhoz kell, megszerezz valamit, ami fontos neked, vagy épp megvalósítsd az álmaidat.
A munka megtérül. Ez a lényeg. Mindegy, mit csinálsz. Mindegy, ki vagy. Egész életemet ez az alapelv formálta.
A tanult munkás sohasem kerülhet olyan könnyen az utcára, mint a tanulatlan, bár az előbbieket is veszélyezteti a munkanélküliség.
Sosem álmodoztam arról, hogy egykor 100 vagy 250 vagy akárhány millióm legyen. Én csak azt tudom, hogy számos eszement figurával álltam elő, és hogy roppantul élveztem a munkámat.
Ha azt akarod, hogy a munkád gyümölcse hihető legyen, sosem érheted be azzal, ha valami „elég jó”. Mindig a tökéletességre kell törekedned. Egyetlen apró részlet sem lóghat ki. A nagy és a kis dolgok egyformán számítanak.