Valaki ma árnyékban ül, mert valaki más régen elültetett egy fát.
Olyan embereknek dolgozni, akiktől hasfájásod lesz, olyan, mint pénzért házasodni. Minden körülmények között szörnyű ötlet, ám akkor kifejezetten idióta dolog, amikor az ember már eleve gazdag.
Hallottam rendezőkről, akik üvöltenek a színészekkel, és olyanokról is, akik valami trükkel hozzák ki belőlük a megfelelő alakítást. Van, aki a munkát úgy próbálja kézben tartani, hogy a többieket félelemben tartja. Szerintem ez elég nevetséges, sőt, szánalmas ostobaság. Ha az emberek félnek, nem akarnak dolgozni. Manapság sokan érzik magukat megfélemlítve. A félelemből gyűlölet lesz, és gyűlölni fogják a munkát. A gyűlöletből meg harag, és akkor haragudni fognak a főnökükre és a munkájukra. Ha félelemkeltéssel tartanám kézben a stábot, jó, ha a mostani munkám egy százalékát el tudnám végezni. Az egész folyamatnak a közös öröme is odalenne. Mert fontos, hogy öröm legyen a munka.
Rengeteg minden múlt az életemben a szerencsén. Az a tanácsom: szerezz egy állást, ami mellett időd is marad, aludj és egyél eleget, és dolgozz annyit, amennyit csak bírsz.
Ha egy cég nem a félelemkeltésre alapozna, hanem minden munkatársnak lehetőséget adna az elmélyülésre, növekedne az emberek energiája és az intelligenciájuk is, és akár ingyen is vállalnának túlórákat. Kreatívabbak lennének. Hatalmasat fejlődhetne ezáltal a vállalat. Akár így is lehetne. De nem így van, pedig olyan könnyű lenne.
Nagyszerű dolog olyan emberekkel együtt dolgozni, akik azt csinálják, amire születtek.
Az, hogy valamit előbb kiadjak a kezemből, mint amikor teljesen elkészült, mindig is elfogadhatatlan volt számomra.
Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged.
Minden alkalommal, amikor valaki nálad jobbal dolgozol együtt, te magad is jobbá válsz.
A Twin Peaks olyan volt, mint egy dühöngő bika hátán ülni a hurrikán szemében, ami mindenkit nagyon megviselt, aki részt vett benne.
Alapjában véve minden munkának az értéke kettős: a tisztán anyagi és az ideális értelemben vett érték. Az anyagi érték a munkának az összesség életére gyakorolt jelentőségén éspedig anyagi jelentőségén nyugszik. Minél több néptársnak jelent hasznot egy bizonyos tevékenység, éspedig akár közvetve, akár közvetlenül, annál nagyobbra becsülendő a munka anyagi értéke. Ezt a megbecsülést az az anyagi ellenérték fejezi ki, amelyet az egyén munkájáért kap. A tisztán anyagi értékkel szemben áll az eszmei érték. Ez nem a végzett munka anyagiasan mérlegelt jelentőségében gyökerezik, hanem szükségszerűségében. Kétségtelen, hogy egy találmánynak az anyagi haszna nagyobb lehet, mint egy szürke napszámos munkájának értéke, mégis bizonyos, hogy az összesség erre a legkisebb szolgálatra éppen úgy rászorul, mint arra a nagyobbra. Anyagilag lehet különbség az egyes munkák hasznának összessége tekintetében jelentkező értékelésében, és ez a különbség a mindenkori ellenszolgáltatás tekintetében is jelentkezhetik. Azonban eszmei szempontból azonos értékűnek kell lennie minden munkának abban a pillanatban, amikor az egyes ember arra törekszik, hogy saját munkakörében, bármilyen is legyen, a legjobbat nyújtsa.
Szívesen dolgozom. Élvezem, hogy kijutok a házból, és valami mást csinálok, élvezem az újdonságot. Szeretem az egészet … A feleségem, Stella sokat aggódik az egészségem miatt, és egyszer azt kérdezte: „Szeretnél addig dolgozni, amíg egyszer csak össze nem esel?” Azt válaszoltam: „Azt hiszem, igen, hacsak az egészségem nem adja fel először.” Erre azt válaszolta: „Nos, rendben van, ha valóban ezt akarod csinálni.” És igen, ezt. A színészkedés a szenvedélyem.
Az első munkámtól inkább önbizalmat kaptam, mint anyagi biztonságot.
Nem hiszek a szerencsében, csak a kemény munkában.
Mindenki azt gondolja, hogy egyfolytában dolgozni kell, mert különben elfelejtenek az emberek. Ez egy igen veszélyes dolog. Néha tarts egy kis szünetet, utána még jobban fognak értékelni.
Láttam már négyujjú fafaragót, de olyat még nem, akinek az apja mondta volna meg, hogyan kell faragni.
Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy dolgozni, mintha minden tőlünk függne.
Semmit se tekintsünk befejezettnek, ha még valami tennivaló maradt.
Anyám háztartásbeli volt akkoriban, ezért abba kellett hagynom az iskolát és 13 évesen munkát kellett találnom. Dolgoztam olajfúrótoronynál, építkezéseken mialatt anyám megszerezte ápolónői képesítését. Sok mindennek ki voltam téve abban az évben, nagyon keményen kellett dolgoznom.