Tagadhatatlanul nagy munka, nehéz feladat; de minden nemes tett fáradalommal jár.
Munka idézetek
Csodálatos volt Fellinivel dolgozni, egészen sajátos és egészen meghökkentő módszereket használt.
Mindig is harcos voltam, így tudtam önmagam maradni annak ellenére, hogy nagyon fiatalon kezdtem a pályát. Ha nem vagy erős, a filmes közegben elveszted önmagad. Ahogy leáll a felvétel, el kell engedned. Nem szabad keverni a munkát a magánélettel.
Mindig minőséget akartam. Nem hírnevet, meg nem pénzt. Természetesen a munkámból jól akartam élni, de ez nem olyan nagy bűn, ezzel mindenki ugyanígy van.
Ami igazán számít, az a munka. És nekem fontos, hogy elvégezzem a munkát. Nem a végeredményre koncentrálok, hogy mit fogok ebből kihozni vagy mi lesz a jutalom. Csakis a munkát nézem, az örömöt, hogy elvégezhetem a feladatot. És ez a lényeg: A hegymászás az igazi kihívás, nem pedig a csúcson állni. Onnan ugyanis már nincs hová menni. Engem a feljutás, és az ezzel járó küzdelem motivál.
Az agónia stimulál, amennyiben magában hordozza az újjászületést. Ez, ha pszihológiailag nézzük, megmutatkozik a magánéletben is. Jobban megy a munka, kreatívabbnak érzem magam, amikor a dolgok rosszul állnak.
Szeretem és hálás vagyok a melósoknak, akiknek a létezése lehetővé teszi, hogy a művészeknek ne kelljen szolgai állásokban dolgozni.
Kevés értékes dolgot látok mostanában, használd és dobd ki, nyomasztó felfogás ez. Felkészült fiatalok kérészéletű karrierrel: nagyon nagy lélektani kizsákmányolásnak vannak kitéve. Kereskedelmi bankok, multik sanyargatják őket őrületes időbeosztással. Megfizetik őket, persze, de nem nyitnak előttük teret az érvényesüléshez, legfeljebb pillanatokra. Letűnt az a korszak, amikor lépésről lépésre, érdemek alapján karriert lehetett befutni, tapasztalatokat lehetett szerezni. Manapság nagyon rövid a játékidő.
Ott motoszkált bennem, hogy valami nem közönséges, nem hétköznapi dologgal szeretnék foglalkozni, de azt hiszem, sok fiatal kezdi úgy, hogy érdekes, különleges, kreatív munkáról álmodik, aztán később alább adja.
S ahogy azt mindenki tudja, akkor van, szeptember végén, Mihály napja. Ez igen nevezetes nap a gazdálkodás világában, mert valójában itt fordul őszre minden. A juhokat a hegyi legelőkről hazaeresztik; elborulnak a nyári színek, s reggelenként már egyre őszül a harmat a réteken; belopózik a falusi kályhákba a tűz, és kezdődik az őszi munka.
A közönségért dolgozom, azokért az emberekért, akik fizetnek a mozijegyekért, nem pedig a kritikusokért.
Ha nem tudod élvezni a munkádat, változtass. Ne várj! ….. Az emberek várnak és elvesztegetik az életüket. Kire, mire vársz?
A szabadság hiányához társul a túlhajszoltság. Két vagy három nemzedék óta számos egyén csupán dolgozó és nem ember.
Amennyiben az ember a természethez, az összes munkaeszközök és munkatárgyak eredeti forrásához eleve tulajdonosként viszonylik s vele mint sajátjával rendelkezik, lesz munkája használati értékek, tehát gazdagság forrásává.
Mert magában a követelésben is bizalom fogalmazódik meg: ha megkövetelem tőled a rendes munkát, akkor bízom is abban, hogy képes vagy rá.
Minden film egy bonyolult szituációból indul ki. Ez nem egy olyan munka amit előbb-utóbb megtanulsz és jó leszel benne csak mert sokszor végzed el ugyanazt. Ugyanis őszintén szólva mindenki azt kéri tőlem, hogy valami újat és szokatlant, váratlant alkossak. Ráadásul mindig a semmiből kell elkezdenem és a munka lényegében ez: találd fel magad újra és újra miközben lehetőleg egy kicsit haladd is meg a korszellemet. Egy filmzeneszerző problémái óriásiak (nevet) – minden egyes nap egy nagy dilemma!
Folyvást dolgozom, s úgy, hogy nemigen törődöm a kritikával és a kritikusokkal, ahogy az igazi művésznek tennie kell. A munkának kell igazolnia engem.
Jé, a te apád is ilyen volt? Csak a tiéd alkoholista, az enyém meg munkamániás. A kettő ugyanaz, mert az egyik a munkába menekül, a másik meg a piába, az egyik piával oldja a feszültségét, a másik a munkával.
Tudjuk, a sikerünk jórészt azon múlik, hogy képesek vagyunk-e magunkhoz vonzani, és megtartani a motivált dolgozókat, akik közül mindegyiknek úgy kell gondolkodnia, mintha tulajdonos volna – tehát annak is kell lennie.
Nem sopánkodni kell, mint ahogy azt az öregek teszik, és nem tétlenül csavarogni tavasszal és nyáron, mint ahogy azt a kölyök csinálja, hanem dolgozni kell, fáradni kell, gyűjteni kell, és így győzni le nyáron már a telet, ami jön.
