Kamaszként Pókember volt az, aki átsegített a nehéz időkön.
Hold, ki magad vagy a Változás:
Varázstükörben Tükörvarázs:
– máskor meg ugyan mi több, mi más,
kihűlt tükörtojás…?!
Tudjál álmokra várni,
ahogy ők tudnak várni rád,
az éber csak így nem
csalja meg magát.
Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket; fantázia nélkül lehet írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni.
A borzalom olvasása végül ugyanolyan adrenalinömlésre vezet, mint a borzalom maga. A könyvvilág nem külön világ, folyékony a határvonal – a tintán keresztül folyik bele a mozgások képe. A képzelet maga sem varázsol újat – csak a meglevőt önti át egy szerényebb vagy kívánatosabb formába.
Amikor tudatosan belevágsz, hogy elkezded irányítani a figyelmedet, amit meg kell tenned, ha szeretnéd sikeresen megváltoztatni a megfigyelt események menetét, akkor rájössz, hogy milyen kevés irányítást gyakoroltál a képzeleted fölött, mert eddig azt az érzékszervi benyomások és a meddő hangulataid árapályán való sodródás uralták.
Választhatsz, hogy vagy megmaradsz az önmagadról alkotott jelenlegi elképzelésedben (egy olyan embernek, aki csak vágyódik a szabadság, az egészség és a biztonság után), vagy úgy döntesz, hogy saját megváltásod eszközévé válsz, és annak képzeled magad, aki lenni akarsz, így teljesítve be a vágyadat és váltva meg önmagadat.
Képzeleted mindent képes megadni, amit kérsz, de csak annak függvényében, hogy mennyi figyelmet szentelsz neki.
Így vagy úgy, képzelgők vagyunk mindnyájan, hiszen a képzelet a vágy édestestvére.
A képzelethez nem azt csatoljuk, amit akarunk, hanem amire képesek vagyunk.
Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned.
Felkötöm magamat egy cérnaszálra,
Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma,
Ha kell, elmegyek innen, én nem leszek gyáva,
Már jegyet váltottam az álomvilágba.
A világ nem minden tekintetben olyan, amilyennek szeretnénk – de ennek nem a tudomány az oka, hanem az a képességünk, hogy a valóságostól különbözőnek is el tudjuk képzelni.
Némi fantázia nélkül még tüzet rakni sem tanultunk volna meg.
Riasztó… egy hazugságokból font kötélbe kapaszkodni, miközben az igazság hegyét akarja megmászni az ember. De a legszörnyűbb, amikor egy ember, akinek mindene megvan, akinek élnek az emlékei, élnek az álmai, él a jövője, ezeket felrúgva inkább kísérteteket kerget.
A hazugság becstelen dolog. A fantáziálás viszont színesebbé teszi az életet.
A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet.
Jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni, a fiatalság ragyogó útjait, és az álmokat, amelyek az örökkévalóságból jöttek, oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni, mint a szeretetben megfürdött emberi lélek.