Ha végigtekintjük életünket, úgy érezzük, hogy mindig elválasztott bennünket valami azoktól, akiket a legjobban szerettünk: talán mert ha mellettünk él a szeretett teremtés, az épp elég ahhoz, hogy kevesebbre becsüljük.
Tunéziában, ahol felnőttem, alig vártam, hogy apám elengedjen moziba. Bolondja voltam a filmeknek. Brandót is ott láttam először a vásznon. Aztán sok-sok évvel később Amerikában berontott hozzám a szállodai szobába. Mindent megtett, hogy elcsábítson. Ha nem lett volna olyan rámenős, már-már erőszakos, olyan fölényes, talán meg is kapott volna. Ma sem értem, hogy volt erőm elzavarni őt. Úgy csaptam be mögötte az ajtót, hogy csak úgy reccsent. De nem vagyok benne biztos, hogy ma is ugyanígy döntenék.
Delonnal igazán nagyon közel állunk egymáshoz, egészen meghitt baráti viszony van köztünk. Belmondoval mindig inkább szórakozni lehetett, rengeteget bohóckodtunk együtt. Egészen borzalmas hülyeségeket csináltunk. Egyszer egy hotelben voltunk, és Jean-Paul azt kérte tőlem, hogy mosolyogjak folyamatosan az igazgatóra. Amíg én mosolyogtam, ő elkezdte kihordani a hotel felszerelését az utcára. A végén már az ágy is kint volt, de komolyan. Mastroianni már más eset, ő sokáig komolyan szerelmes volt belém, de én nem viszonoztam az érzelmeit. Amikor ezt egyszer nyilvánosan szóvá tette egy televíziós show műsorban, Catherine Deneuve annyira megsértődött, hogy évekig nem szólt hozzám. Sebaj.
Csak azt nem vettem észre, hogy neki nem az anyagi jólét a legfontosabb.
Hanem az együtt töltött idő. Az odafigyelés. A beszélgetések.
Ha jobban belelátnál a mai párkapcsolatokba, akkor a kilencvenöt százalékukból fejvesztve menekülnél. Társfüggők, érzelmi zsarnokok és koldusok gyülekezete. Ezt irigyled tőlük? Vizsgáld meg, hogy kívül hordott önbecsülése van-e a feleknek, vagy belül hordott. Ha belül hordott, akkor valóban boldogok, hiszen nem egymástól várják a boldogságot, hanem megosztják a másikkal. A te feladatod az, hogy belül hordott önbecsülést fejlessz magadban. Attól a pillanattól kezdve nem vagy hiányállapodban.
Nemrég tanultam csak meg, a neveltetésem ellenére, hogy nem a biológia határozza meg az emberi kapcsolatokat. Hanem a szeretet és az áldozathozatal. Ettől család a család.
A spirituális bántalmazás létrejöttének veszélyét jelezhetik a következő hamis üzenetek: „Mondj le a saját akaratodról, és ha nem teszed, akkor egoista vagy!” „Isten akaratának kell megtörténnie, ezért neked le kell mondani a sajátodról!” Csakhogy ki tudhatja azt, hogy mi az Isten akarata? Gyakran mindaz, amit az „Isten akaratának” neveznek, valójában csupán a pap, a mester, a guru vagy éppen a hívő közösség akarata. Ezekben a felszólításokban ott rejtőzik a visszaélés esélye. Minden visszaélés egyfajta határátlépés, ami nem veszi tekintetbe a másik személy emberi méltóságát és önrendelkezési jogát.













