Kölcsönös tisztelet nélkül nincs tartós partnerkapcsolat.
A hiteles, bizalomra épülő kapcsolatok kulcsa a következetes én, amely nem ingadozik attól függően, hogy éppen ki a társasága.
A bizalom nem azt jelenti, hogy nagy duzzogva adunk egy esélyt, kizárólag a saját elképzeléseinket alapul véve, hanem hogy a félelmeinkkel együtt rábízzuk magunkat a másikra, és igyekszünk elfogadni azt, amit kaphatunk..
Tartják, hogy a vérnél nincs erősebb kötelék emberek közt, de én ennek szöges ellentétét állítom. Vannak láthatatlan láncok, amelyek olyan mértékben képesek összekapcsolni lelkeket, hogy nincs, ami szétszakíthatná őket. Ellenben a vér, mint tudvalevő, kiontható.
Új szerelem? Hogy is van ez? Valaki, mondjuk, huszonhat éves koráig négyszer is volt szerelmes, háromszor megkívánt valakit, ötször tetszett neki és jólesett egy kis flörtölés – és most azt hiszi, hogy miután az anyakönyvvezető, sőt a pap előtt kimondta a boldogító igent, az elkövetkező negyven évben semmi hasonló nem fordulhat elő vele? És ha mégis, akkor mi következik? Magára erőszakolt hűség? Lelki vergődés? Az érzelmek elfojtása az erkölcs nevében még akkor is, ha úgy érzi, hogy élete javáról mond le? Bujkálás, hazudozás, titkos randevúk? Lelepleződés, botrány, válás? Vajon melyik oldalról jövő csábítást és csábítót fogja megutálni?
Tegyük fel, hogy többévi terápia és személyes fejlődés után az illető találkozik egy új szerelemmel, s a dolgok remekül alakulnak. Csakhogy a bimbózó új szerelem megragadása helyett ez a személy egy múltban rátelepedő másik kapcsolatra összpontosít. Azon aggódik, hogy az a kapcsolat veszélyeztetheti ezt a mostanit, és hogy minden jövőbeli kapcsolatára rányomják majd a bélyegüket a múltban elkövetett hibák és bántások.
Ahol eltűnik az a tudat, hogy minden emberhez közünk van, a kultúra és az etika meginog. Akkor már csak idő kérdése, hogy eljussunk a humánum teljes megtagadásához.
Az életben nincsennek véletlenek, és mind mélységesen fontosak vagyunk egymás számára, ha kitárjuk szívünket és érzéseinket, s nem félünk a következményektől.
Nem te tettél tönkre engem, hanem én döntöttem romba saját magam. Megváltoztam, és te is megváltoztál. De te jobb lettél, én viszont nem.
Kapcsolatok idézetek, Megváltoztam idézetek, Változás idézetek
Aki ma azt gondolja, hogy egyedül képes igazi változásokat generálni, az nem jól gondolkodik. Csak másokkal összekapcsolódva lehetséges ez. Az igazi változások ma nem egyéni, hanem közösségi teljesítményekhez kötődnek.
De miért is ragaszkodnak az emberek az ódivatú nézeteikhez a családdal és a házassággal kapcsolatban? Miért ragadnak bele, és miért akarnak még több kemény leckét az élettől? A félelem az oka. Egyszerűen félnek a változástól.
Ahhoz, hogy az ember párt találjon, előbb magával van dolga. Le kell ülnie és átgondolni, hogy mik a prioritások, melyek azok a szempontok, amik már számára elengedhetetlenek. Tudni kell megfogalmazni, miről akarunk, vagy nem akarunk lemondani.
Életünk leghosszabb, legbensőségesebb kapcsolatát a saját személyisegünkkel alakítjuk, jó társaságot kell magunknak nyújtanunk.
Ha nem sikerül javítani, ha kiürül egy kapcsolat, akkor a változás az a változtatást is jelenti. Például azt, hogy az erős nő megkeresi azt, aki mellett nem kell ennyire kemény legyen, aki mellett megengedi magának, hogy gyenge, odaadó és gyöngéd legyen.
Az élet hideg éjhez hasonló, de bizonyára szép, ha hideg éjjelen két magányos ember melengeti egymást, még akkor is, ha a barátság kedvéért kezük és szemük valótlant mond a másiknak.
A béke csak akkor lesz igazi állandó béke, ha a fajok egymás lenézésén alapuló soviniszta túlzásaikkal szakítanak, ha belátják, hogy egymástól tanulniok kell, hogy egymásra vannak utalva, hogy se a francia, se az angol, se az amerikai nem állnának ott, ahol ma vannak, ha nem volna német kultúra a maga dicső alkotásaival és hogy ugyanez áll megfordítva is. Az egész világon lehet gyorsan vissza kell térni a közös vállvetett munkához és meg kell erősíteni az emberi szolidaritás érzetét.