417 idézet
Vannak (…) viszonyok, amelyekről az ember már a beindulásnál tudja, mintegy gombnyomásra, hogy ez az, az a tökéletes, ezek hosszú távra mennek – az ilyen viszonyokat általában a közelmúltban kutyának állt pasink szokta kezdeményezni valaki mással, miközben még mindig a megértésben reménykedünk.
Sohasem fogok arra célozgatni, hogy a szingliség hiba, vagy hogy ha valaki szingli, annak okvetlenül van valami baja. Mert mint valamennyien tisztában vagyunk vele, a szingliség normális állapot a modern világban, az élet egy bizonyos pontján akárkiből lehet szingli, és ez az állapot ugyanolyan érdemes tiszteletre, mint a házasság szent köteléke.
Két ember kapcsolata titokzatos dolog (…). A kívülálló sohasem érti igazán, mi működteti őket.
Sokan azt hiszik, a dühtől lesz ihletett az ember, de a düh gyengeség, amellyel magunkat és a környezetünket is mérgezzük. Nem egészséges dolog, és az biztos hogy az emberi kapcsolatoknak se tesz jót.
Egy kapcsolat akkor kezd el haldokolni, amikor eltűnik a mosoly, a közös nevetés.
Az emberek manapság falakat húznak maguk köré ahelyett, hogy hidakat építenének egymás felé.
Mindig pozitívan álltam azokhoz, akik bizalommal fordultak hozzám, akár fáradtság miatt kértek egy nap pihenőt, akár a szerződésükkel volt valami problémájuk.
Don Corleone… nekem, befolyásos barátokra van szükségem. Egymillió dollárra készpénzben, és leginkább azokra a politikusokra akik a maga zsebében vannak!
(Virgil Solozzo)
Két ember egy roncson mégis jobban megvan, mint mindenik a magáén.
Legyen olyan a kapcsolatod a gyerekeddel, hogy egyáltalán beszéljen róla, mi történik vele. Ez az első lépés.
Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.
Az se más, mint civilizált kegyetlenség, ha valaki annyira – úgymond – elfoglalt, hogy soha nincs ideje senkire.
Ha valakit keresel, úgysem találod meg. Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz.
Olyanoknak, akik bolonddá tartanak, azoknak hiszel, de aki jót akar neked, annak nem.
A közigazgatás változhat, de a népek életében mégis az emberi összeköttetés a döntő.
A tömegember fogyasztói rutinja áthat a párkapcsolataira: a partnerek rövidülő ciklusokban fogyasztják és dobják el egymást. Az intimitás ennek nyomán addig fogy, mígnem a történelem utáni ember inkább választja a magányt, mint hogy a vágyaiból és a kényelméből bármit is feladjon – végleg elutasítja a társas élet boldogságának lejárt szavatosságú ideáját: a férfi a szorongató valóságból virtuális világokba menekül, a nő a többgenerációs családról való gondoskodásának ösztönét bulvárpletykák fogyasztásába fojtja.
A lélek képtelen elszakítani a kötelékeket, amelyek régi szövetségesekhez, megszokott közösségekhez fűzik, és ha már új célt tűzött is maga elé, ha új célja mindennél fontosabb is, ezek a meggondolások minduntalan félretérítik.
