Egy csomó időt töltöttem el azzal, hogy védelmezzem magam. Úgy értem, rengeteg rendkívüli emberrel találkoztam az évek alatt – és csak azt kívánom, bárcsak képes lettem volna jobban megnyílni előttük.
Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.
Nekem nem való az, hogy egy celebpár másik fele legyek! Mindig miattam lettek rövidtávúak a kapcsolataim, mert sose tudtam, hogyan csináljam jól. Nem illek Hollywood csillogó világába! Feszélyezve érzem magam a nagy életet élő, nagyon híres emberek közelében, mindig úgy érzem, nem passzolok közéjük. Woodyval is, Warennel is a túlzott becsvágyam miatt szakítottam. Engem a híresség nem nyűgöz le! Sokszor ez késztetett arra, hogy elfussak. Nicholsonnal viszont megmaradt a barátságunk: közel lakunk egymáshoz, gyakran ebédelünk együtt. Rendkívül okosnak és szórakoztatónak találom őt, én meg jó közönsége vagyok, amit Jack értékel is bennem.
Az én szerelmi koncepcióm nagyon gyerekes volt, soha nem képzeltem el magamat valaki mellett. Úgy néztem magamra, mint valakire, akit szerethetnek. De ez sem működött.
Tizennégy éves voltam, amikor anyu egy szülői értekezletet követően a kezembe nyomott egy könyvet, amelynek címe: Naplóm. Ez volt a válasza arra, hogy közepes alát szereztem be nyelvtanból. A nehézfejűek közé kerültem, kétnyelvű mexikói lányok, rosszhírű fiúk és hozzám hasonló fellegjárók társaságába. A közös sors összehozott ezekkel a tenyeres-talpas csajokkal, akik a nagy szájammal együtt is a szárnyaik alá vettek. Kedvesek és nagylelkűek voltak, s isteni közönséget szolgáltattak a pofára eséseimhez.
Ha végigtekintjük életünket, úgy érezzük, hogy mindig elválasztott bennünket valami azoktól, akiket a legjobban szerettünk: talán mert ha mellettünk él a szeretett teremtés, az épp elég ahhoz, hogy kevesebbre becsüljük.
Mert nem az a nagy kérdés, hogy az embernek rossz modora van-e, vagy jó modora, az a fontos, hogy minden emberi lénnyel szemben egyforma modora legyen. Egyszóval, hogy az ember úgy viselkedjék, mint a mennyországban, ahol nincs első, második, harmadik osztály, hanem minden lélek egyforma.
Ha nem akar fifikusnak, vagy igazságtalannak tűnni, sose kérjen mástól olyasmit, amit ön nem tenne meg érte.
Tunéziában, ahol felnőttem, alig vártam, hogy apám elengedjen moziba. Bolondja voltam a filmeknek. Brandót is ott láttam először a vásznon. Aztán sok-sok évvel később Amerikában berontott hozzám a szállodai szobába. Mindent megtett, hogy elcsábítson. Ha nem lett volna olyan rámenős, már-már erőszakos, olyan fölényes, talán meg is kapott volna. Ma sem értem, hogy volt erőm elzavarni őt. Úgy csaptam be mögötte az ajtót, hogy csak úgy reccsent. De nem vagyok benne biztos, hogy ma is ugyanígy döntenék.
Delonnal igazán nagyon közel állunk egymáshoz, egészen meghitt baráti viszony van köztünk. Belmondoval mindig inkább szórakozni lehetett, rengeteget bohóckodtunk együtt. Egészen borzalmas hülyeségeket csináltunk. Egyszer egy hotelben voltunk, és Jean-Paul azt kérte tőlem, hogy mosolyogjak folyamatosan az igazgatóra. Amíg én mosolyogtam, ő elkezdte kihordani a hotel felszerelését az utcára. A végén már az ágy is kint volt, de komolyan. Mastroianni már más eset, ő sokáig komolyan szerelmes volt belém, de én nem viszonoztam az érzelmeit. Amikor ezt egyszer nyilvánosan szóvá tette egy televíziós show műsorban, Catherine Deneuve annyira megsértődött, hogy évekig nem szólt hozzám. Sebaj.
Egy kapcsolatnak a szeretet és a törődés az építőkövei, de az együtt töltött idő habarcsa nélkül és az állandóan fenyegető elválással mindez csak ingatag építmény.
Csak azt nem vettem észre, hogy neki nem az anyagi jólét a legfontosabb.
Hanem az együtt töltött idő. Az odafigyelés. A beszélgetések.
A túl szoros kapcsolatban a szorongás és a depresszió annak a következménye, hogy ha mindig egyet kell értenünk, és fizikailag is együtt kell lennünk a másikkal, akkor megszűnik az egyén autonómiája.
Annak a kapcsolatnak, mely az ember szabadsága és Isten törvénye között fönnáll, eleven székhelye a személy „szívében”, más szóval erkölcsi lelkiismeretében van.
Ha jobban belelátnál a mai párkapcsolatokba, akkor a kilencvenöt százalékukból fejvesztve menekülnél. Társfüggők, érzelmi zsarnokok és koldusok gyülekezete. Ezt irigyled tőlük? Vizsgáld meg, hogy kívül hordott önbecsülése van-e a feleknek, vagy belül hordott. Ha belül hordott, akkor valóban boldogok, hiszen nem egymástól várják a boldogságot, hanem megosztják a másikkal. A te feladatod az, hogy belül hordott önbecsülést fejlessz magadban. Attól a pillanattól kezdve nem vagy hiányállapodban.
Az a kapcsolat, amelyre mélyen belül vágysz, az érzelmileg felnőtt emberek kapcsolata, ami önszeretetből születik meg.
A belül hordott, magadra épített önbecsülés orvosság minden típusú kapcsolatfüggősségre.
A külső választott kapcsolataid mindig az önmagaddal való kapcsolatod tükörképei.
Figyeld meg: ha egy kapcsolatban az egyik félnek gyengült a hallása, a másik megállás nélkül beszél, beszél, beszél.
Nemrég tanultam csak meg, a neveltetésem ellenére, hogy nem a biológia határozza meg az emberi kapcsolatokat. Hanem a szeretet és az áldozathozatal. Ettől család a család.