Hogy változtathatjuk meg a világot? Sok kis véletlenszerű kedves cselekedettel.
Elmondhatom, hogy az élet jó hozzám. Mindig is jó volt hozzám. Ezért úgy érzem, az én feladatom is az, hogy jó legyek hozzá. Hogy lehetsz jó az élethez? Úgy, hogy éled azt.
Ha az életed jónak bizonyul, és óriási szerencséd van, akkor jól teszed, ha visszafordulsz, és másoknak is segítesz.
Én a lelki tisztaságban meg a becsületességben hiszek. Ne bántsunk senkit, legyünk emberségesek. Tartsuk tiszteletben a másik véleményét, vallási, politikai, ideológiai hovatartozását. A szépet és a jót keressük a másikban, és ne támadjunk vissza, ha ellenséges, hanem kerüljük ki szépen.
A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgainktól azért, hogy másoknak jót tegyünk.
Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem, egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már (…) elszomorít.
Nem attól válsz jobbá, ha megpróbálsz jó lenni, hanem ha megtalálod azt a jóságot, ami már eleve benned van, és hagyod azt előbukkanni.
Ahol nincs emberség, ott minden más – természet, világ, ész, logika, rang, dicsőség – hiábavaló.
Az igazi nevelés célja nem csak abban áll, hogy arra késztessünk, az embereknek jót tegyenek, hanem hogy ebben találják meg a boldogságukat; nem csak hogy igazságossá váljanak, de éhezzék és szomjúhozzák az igazságot.
Be akarom bizonyítani, hogy az, aki jól és nemesen cselekszik, emellett még a méltatlanságot is el tudja viselni.
Tegyünk jót, ahol csak lehet, szeressük mindennél jobban a szabadságot, ne tagadjuk meg az igazságot soha, még a trón előtt sem!
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.
Aki ismeri az erényt, nem ér fel azzal, aki szereti is azt. Aki pedig szereti, nem ér fel azzal, aki gyönyörűségét is leli benne.