Nem számít, mennyi ideig tart, várj Isten időzítésére, készülj fel alaposan, és csak akkor indulj, amikor ő azt mondja, menj!
Ha Isten valamit megtagad tőlünk, vagy valamitől távol tart, az épp olyan isteni vezetés, mint amikor megenged valamit, amikor megnyit számunkra egy utat. Minden bezárt ajtó, minden olyan lehetőség, amit nem kapunk meg, minden olyan hívás, ami nem érkezik, legalább annyira Isten vezetése, mint az, amit megad.
Ha egyik kezeddel Isten kezét fogod, másikkal gyermekedét, nincs határa annak, hogy gyermeked milyen messzire juthat!
Az a tény, hogy még mindig itt vagy, azt üzeni, hogy Istennek még van terve veled. (…) Kelj fel! Indulj el!
Isten elég bölcs ahhoz, hogy ne hibázzon, és túl jó ahhoz, hogy bármi rosszat tegyen. Bízz benne!
A „véletlen” az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni.
Ha Isten a forrásod, akkor megvan mindened, ami a sikeres élethez kell. Ezért legyen elsődleges számodra a vele való kapcsolat!
Istennek terve és célja van az életeddel. Semmi – egyáltalán semmi – nem fontosabb, mint felfedezni és betölteni ezt a célt.
Ha mi megtesszük a magunk részét, akkor Isten megteszi a többit. Ha megjelensz a csatamezőn, Isten meg tudja adni a győzelmet. De ha eleve feladod, akkor ugyan mit tudna még tenni érted?
Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra, de hinned kell benne, különben áldásai elmennek melletted, és azok kapják meg, akik valóban hisznek.
Élj úgy, hogy meglepetésekre számítasz – Isten ugyanis sok meglepetést tartogat számodra!
Ne vakítson el a képzet,
Hogy, amit téssz, azt az Isten
Dicsőségére te végzed,
És ő éppen rád szorulna,
Mint végzése eszközére:
Sőt te nyertél tőle díszt, ha
Engedi, hogy tégy helyette.
Akármerre veted e temérdek mindenségben tekinteteidet, mindenfelől egy végetlenül bölcs, nagy és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény jelenségei sugárzanak feléd. A legmesszebb s legközelebb, legnagyobb és legparányibb alakban, egyenként és egyetemleg, lehetetlen célra sietést és célra jutást, származatban és enyészetben örök fenntartási rendszert nem látnod.
Isten nem akar mást, csak a mi megszentelődésünket, és mindent azért ad — szorongatást, vigasztalást és kísértést egyaránt —, hogy megszentelődjünk általuk. És ezért a hívő lélek türelmes, mert nem siránkozhat és nem is szabad siránkoznia a saját javán.
Állapítsuk meg: „Vagy van Isten, vagy nincs.” Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (…) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van.