Először hiszel Istenben, aztán már nem hiszel, de ha nagy bajod van, a végén úgyis hozzá imádkozol…
Számos példa nyomán meggyőződtem róla, hogy Isten végül is megmenti azt, akinek a szándékai tiszták.
Isten, mikor a bűnbe esett embert az édenből kiűzte, vigasztalásként egy szál fügevirágot nyújtott át neki. Ez minden, amit meghagyok tenéked a paradicsomi boldogságból. Senkitől vissza nem vonható jogodat az álmodozáshoz.
Isten féltékeny, de csak azokra, akiket az ő imádandó lényén kívül szeretünk. Isten féltékeny, de csak oly szeretetre, mely bennünket tőle eltávolít.
A Mindenható nem kívánja fűnek-fának kiadni teremtésének titkait.
Az isteni ép testben és lélekben nyilvánul csak meg.
Aki önmagában meglelte Istent, az előbb-utóbb a külvilágban is rátalál.
Ha valaki eléri az Istennel való egyesülést, mindegy, milyen ösvényen jutott el oda.
Az egész mindenség nem más, mint Isten gondolata.
Kíváncsi vagyok, hogy Isten nevet-e azon, hogy tréfásan félrevezet.
Ha Isten teremtette a világot, biztosan nem az volt a legfőbb gondja, hogy számunkra érthetővé tegye.
Engem az érdekel igazán, hogy mekkora szabadsága volt Istennek a világ megteremtésében.
A lét válna kibírhatatlanul unalmassá, ha nem próbálnánk megfejteni azokat a titkokat, amelyeket Isten elrejtett előttünk.
Jövendőnk Isten kezében van, de hogy igen fényes kilátásokat igérne, azt elhinni csakugyan optimismus kell, ámbár a jelennél jobbat nem remélnünk lehetetlen.
Az isteni gondviselésnek különös intézkedésül tekinthetém, hogy mellém e feleséget és gyermeket rendelé.
A józan ész szerint egyik ember csak úgy teremtménye Istennek, mint a másik. Egyik a másik fölött elsőbbséggel nem bír, mert az Isten csak egy embert teremtett; milyenné alkotá az elsőt, olyan a többi mind, ki tőle származott. Míg tehát valaki azt be nem bizonyítja, hogy egyiknek több szabadságot kölcsönzött Isten, mint a másiknak, addig amellett maradok, hogy az emberek egyenlő szabadsággal bírnak.