A gyógyulás sohasem a gyógyítón vagy a betegen múlik, egyedül Isten akaratán. Örvendezni a gyógyuláson, ez természetes, mondhatni, el is várható viselkedés, ám a gyógyultnak kötelessége, hogy megkérdezze, miért, kötelessége elmélkedni Isten akaratán, és azon, mily hallatlan messzeségekbe megy el akarata érvényesítésére a Mindenható.
Amikor a lélek nem nyugtalankodik, akkor nyerhet kinyilatkoztatást Istentől.
Valódi közösség csak olyanokkal köthet össze engem, akiknek ugyanolyan vagy hasonló vallási élményeik vannak, s nem azokkal, akik csak a betűben hisznek, és soha nem szánták rá magukat arra a fáradtságra, hogy megértsék: mi minden következik abból, és feltétel nélkül kitegyék magukat Isten akaratának. Ezek Isten igéjét arra használják, hogy megvédjék magukat Isten akaratával szemben.
Keresztre kell feszíteni, máglyára kell vetni bárkit, aki józan esze birtokában azt hiszi, hogy ő Isten, bár manapság arra a könyörületes álláspontra helyezkedünk, hogy józan esze birtokában senki sem hihet ilyen hülyeséget. Csak egy szerencsétlen idióta képzelheti azt magáról, hogy ő a világ mindenható uralkodója, és várhatja el, hogy mindenki más térdre boruljon előtte és imádja őt.












