Úgy nem lehet új jövőt teremteni, hogy az ember önnön múltjában él. Ez egyszerűen képtelenség.
Szigorú percek az évek,
lakat alá zár az élet:
a világ lángol mindenhol,
az idő mindent feléget.
Repül a szárnyán az élet,
sohase látod, ha nézed -,
de figyel minket mindenhol,
ha velem vagy, mégse félek.
Titokzatos dolog az idő, hatalma van. És ha játszunk vele, veszélyes.
– Harry Potter és az azkabani fogoly (2004)
Az idő ingyen van, de megfizethetetlen. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tudod megtartani, de képes vagy kitölteni. Amit egyszer elvesztegettél, soha nem kaphatod vissza.
Megbánni talán nem bántam meg semmit. Az csak idővesztegetés.
Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.
Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de az igazán nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek.
Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia.
Néha olyan hirtelen és olyan hevesen történnek a változások az életben, hogy nincs idő feldolgozni őket. Időre van szükség, hogy leülepedjen az élmény, és a nyugalom csak akkor következhet be, ha az ember agya elegendő ideig lötyögött ide-oda a koponyájában.
Az idő mindent megváltoztat, még azt is, akik mi magunk vagyunk.
Az idő ellenünk dolgozik. Előbb-utóbb mindannyian képtelenek leszünk dolgokra, amik fiatalon még mentek.
Legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk az idő, és ha méltányosan akarunk bánni vele, fontossági sorrendeket kell felállítanunk.
Minél távolabbra tekintünk hátra, annál messzebbre látunk előre.
Ha vitát nyitunk a múlt és a jelen között, felmerül annak a veszélye, hogy elveszünk a jövőben.
A valódi jelen idő a múlt olyan nehezen megragadható folyamata, melynek során a múlt felemészti a jövőt.
A jelen a múlt lenyomata, minden, ami benne van, következmény, okozat.
A jövő olyasvalami, ami elkülönült szándékkal mindig létrehozható, de sohasem a jelennel harcolva.