Az emberek csak olyasmit hisznek el, amit tudnak már.
Az embereket elsősorban az jellemzi, hogy bármit készek elhinni. Az egyház például hogyan is állhatna fenn már csaknem kétezer éve e nélkül az egyetemes hiszékenység nélkül?
Akinek sikerül megválnia egy hitrendszertől, csak azért képes erre, mert egy másikhoz tud nyúlni helyette.
Vallásban és politikában majdnem mindenki másodkézből szerzi hitét és meggyőződését, anélkül, hogy megvizsgálná; olyan tekintélyektől, akik maguk sem néztek a kérdések mélyére, hanem megint más nem kétkedőktől vették át másodkézből, akiknek az ezekről való véleménye fabatkát sem ért.
És miből ismerhető fel, hogy egy hit élő-e vagy sem? Az erények állhatatos gyakorlásából.
Van, aki ateistának nevezi magát, mondván: „én nem hiszek Istenben”, de ő akkor a hitetlenségben hisz. És ezt ugyanolyan önhitten teszi, mint bármelyik istenhívő, és éppen annyira kész megvédeni a hitét, mint ahogy bármelyik istenhívő is kész vitatkozni és bizonygatni a saját igazát.
Egy brutális rabló világban mit ér az alázat, szeretet, megbocsátás? Aki nem tülekszik nálunk, az egy autóbuszra sem tud felszállni, mert félrelökik. (…) Mégis mindig hisz az ember valakiben, vagy valamiben… Istenben, megváltásban, tavaszi újrakezdésben, új, jobb, igazságosabb hazában, emberi szóban, nők férfiakban, férfiak nőkben és gyermekekben. A földhözragadt materializmussal (van másfajta is) szemben a hit fölénye óriási, mert a hívő embernek a lehetetlen lehetséges.
Egy nőnek tudnia kell, miben hisz, különben hogy hihetnének őbenne?
Olyan világban hiszek, ami helyet, emberi életet ad mindenkinek, amelynek fontosabb, hogy először megpróbáljon elfogadni, mintsem azonnal követelni. Igen, egyszerű dolgokban hiszek. Abban, hogy mindenkinek joga van saját hitére, abban, hogy szabad szeretni. Hiszek az elfogadás nehéz küzdelmében.
(2025. 01. 01)
A meggyőződések semmit nem bizonyítanak azzal kapcsolatban, amiről meg vagyunk győződve, a vallások esetében pedig inkább gyanút ébresztenek vele szemben…
Sokáig azt hittem, hogy vannak hibák meg korrupt politikusok, de legalább a jó szándék megvan a kormányban. Ez a hit eltűnt.
Mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni.
A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.
Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha előreléptünk már. Ez nem hit.
A politika nem egyszerűen ügyek intézése, hanem valamiben való hit. A hitét pedig nem váltogatja az ember.
Hit nélkül semmit sem érünk.
Michael Scofield – 2.évad 16.rész
Szerintem szíve joga mindenkinek, hogy miben hisz, vagy miben nem hisz, és ez jó is így, mert miért kellene mindenkinek ugyanabban hinnie, ugyanazt gondolnia?
Egy biztos: jómagam semmiben nem hiszek, amiben hinni kell.
Összességében távolságtartó lettem az egyházzal, különösen a magyar katolikus egyházzal szemben. Hitem van, de vallásom nincsen.