A hitet nem szabad sem történésznek, sem társadalomtudósnak, sem senki másnak túlanalizálni. Az ember azt hiszi, amit hinni kíván. Ez egyszerű, egyben mély dolog, és ennek nincsenek pszichoanalitikai eredői.
Hit idézetek
218 idézet
A hit lényege: ha mindent elveszítek is, akkor is Istené vagyok. Egy életre, örök életre.
Az igazi hívők mindig úgy érzik, hogy nem hisznek, azért küzdenek, harcolnak, forgolódnak, serénykednek, szünetlen azon fáradoznak, hogy hitüket megtartsák és öregbítsék.
A kedves kisgyermekek ártatlanságban élnek, nem tudnak a bűnről, nincs bennük irigység, harag, fukarság, hitetlenség stb., ezért hát vidámak és jó a lelkiismeretük, nem félnek semmilyen veszedelemtől, sem háborútól, sem dögvésztől, sem a haláltól stb., jobban ízlik nekik az alma, mint az érme. És amit hallanak Krisztusról, az eljövendő életről, abban együgyűen hisznek, minden kételkedés nélkül, és vidáman beszélnek róla. Ezért Krisztus minket, időseket komolyan arra int, kövessük a gyermekek példáját, amikor így szól: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen be nem megy abba.” (Mk 10,15) Mert a gyermekek igaz módon hisznek, és ezért Krisztus szerette őket és az ő gyermeki tréfáikat.
A kristályokat hagyni kell hatni. Működnek maguktól, és ha az ember hisz bennük, megsokszorozódik az erejük, hiszen a gyógyulni vágyás gondolati ereje magához vonzza a rezgésszintemelő, pozitív energiákat.
Az iszlám lényegében ellenzi a vallások közötti érdemi párbeszédet. A muszlim hitről való áttérítést, illetve áttérést pedig büntetőjogilag üldözik.
A hit meggyengülésének a jele, ha az egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el, és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.
Vannak dolgok, amikben néha hinni kell.
– Dominic Toretto
(Halálos iramban 6. – 2013)
Általánosan elfogadott tény, hogy a harcos hitének ereje a halál kételyek nélküli elfogadásában áll.
Egyszerűen azzal a hittel indulj el, amid van. Ha Isten úgy dönt, hogy meggyógyít, azzal elősegíti hited növekedését. A gyógyulás nem mindig hitből következik be. Néha hitre vezet.
Amikor valaki felnőttként fedezi fel a hitet, majd kritizálni kezd másokat és arról győzköd mindenkit, hogy az övé az egyetlen igaz út az üdvösség felé, azt a fekete közösségen belül úgy hívjuk, hogy „szentfazekas”. És nem sok dühítőbb dolog van annál, mint amikor egykori bűntársad hívja fel a figyelmed jelenlegi bűneidre.
A hatalomért való küzdelemnek van spirituális vetülete, a miniszterelnök a Karmelitában beszélt arról, és ez nekem nagyon tetszett, hogy az élő hit kiveszőben. Igaza van, hozzátette, hogy a saját sikere mégis az élő hitben rejlik. Megoldhatatlannak tűnő problémák felmerülése esetén is az élő hit segít neki abban, hogy valahogy mégis mindig minden összejöjjön. Nekem is jobban gurul az életem, amióta meditálok, gyakorlok. Persze lehet azt mondani, hogy meghülyültem.
Az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek.
Ma már nyilvánvaló, hogy az ateizmus és a materializmus éppen olyan szenvedélyes, dogmatikus hit, mint az ellenkezője.
Van itt, amit sosem fogok megérteni. Nem vagyok templomjáró ember, és amit a harctéren átéltem, nem erősítette meg bennem a hitet. De ezt a helyet tényleg áthatja valami szellemi erő. S ha a lényegét nem is foghatom fel, a hatása alól nem vonhatom ki magam.
Vajon egy ember képes megváltoztatni a világot? Van, amikor hiszek benne, de van, amikor a hit nem elég.
Filmidézetek, Hit idézetek, Marvel-filmek idézetei, Világ idézetek
Ha nem élnék a kegyelem állapotában, könyörögni fogok Istenhez, részesítsen benne; ha meg abban élnék, könyörögni fogok: tartson is meg benne.
A menny és a pokol közötti távolság valójában a hit és a kétely közötti különbség. Abban például nem kételkedek, hogy a betegségem olyan szakmai lehetőségektől fosztott meg, amelyek nem is voltak valódi lehetőségek. Az univerzum védelmet nyújt az elutasításon keresztül.
Az embereket elsősorban az jellemzi, hogy bármit készek elhinni. Az egyház például hogyan is állhatna fenn már csaknem kétezer éve e nélkül az egyetemes hiszékenység nélkül?