A jó házasság feltétele, hogy a férj süket legyen, a feleség pedig vak.
Házasság idézetek
214 idézet
Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha rosszat, akkor filozófusok.
A monogámia egyik legfontosabb mozgatórugója az, hogy a másik veszi a fáradságot, és meghozza azt az áldozatot, hogy téged választ. Így aztán te egy olyan különleges helyet foglalsz el, amire senki más nem tarthat igényt. Ám abban a pillanatban, ahogy beengedünk egy harmadik felet, soha többé nem kerülhetsz vissza abba a kivételes, kiemelt helyzetbe.
A házasság számomra azt jelenti, hogy megtagadom a hitemet, meggyalázom a lelkem szentségét, bemocskolom a férfiasságomat, eladom az örökségemet egy tál lencséért, szégyenletesen feladom a harcot, behódolok, igába hajtom a fejemet, belenyugszom a vereségbe. Rothadásnak indulok majd, mint olyasmi, ami már betöltötte a hivatását, és célja-vesztetten a szemétdombra került. A férfiból, akinek jövője volt, átváltozom a férfivá, akinek már csak múltja van. A többi házasember kenetteljes pillantásából kiolvasom majd a kárörömöt, hogy egy új fogolytársuk érkezett, és osztozik majd velük a gyalázatban. A fiatalemberek megvetéssel néznek majd keresztül rajtam, mint csődbe ment emberre, aki becsukta a boltját; a nők szemében pedig nem leszek többé érdekes kérdőjel és számításba jövő lehetőség, hanem csak egy másik nő tulajdona – s méghozzá hibás áru: a legjobb esetben is másodkézből való, kissé használt férfi.
Könyörgöm, melyik férfi hajtaná fejét a házasság jármába, ha bölcsek módjára előbb mérlegelné a házasélet kényelmetlenségeit, s melyik asszony engedne magához férfit, ha tudná vagy meggondolná a szülés veszedelmeit és fájdalmait, a gyermeknevelés terhét? Ha tehát az életet a házasságnak köszönhetitek, a házasságot viszont hívemnek, a kis Esztelenkének, jól látjátok, mit köszönhettek nekem. Ha pedig ezt valaki egyszer kitapasztalta, és mégis meg akarja ismételni, csak Feledőke hatalmában teheti.
Nincs édesebb, kedvesebb, szívmelengetőbb kötelék, közösség és társulás, mint a jó házasság, ahol a házasfelek békében és egyetértésben élnek.
Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. […] Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik.
– Egész biztos, hogy ezt az utat választod? Hozzámégy egy kovácshoz?
– Nem…egy kalózhoz.
(A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka – 2003)
A férfiaknak kevesebb a hiányérzetük, de a nők számára a házasság olyan, mint a kötelező minimum. Akkor is akarják, ha tudják, nem sokra mennek vele.
Ma azon gondolkodtam, hogy a színésznők közül az én generációmban egyedül én vagyok, aki egész életében egyedülálló maradt. Nagyon örülök, hogy nem mentem férjhez. Kicsit különc vagyok. Emlékszem, gimiben egy srác azt mondta nekem: »Egy nap jó feleség leszel.« Én meg csak annyit gondoltam: Nem akarok feleség lenni. Nem.
Nem gondolom, hogy az életem bármennyire is kevesebb lenne azért, mert nem vagyok férjnél. Ez a vénlány mítosz csak egy süket duma.
Ha mindannyiszor férjhez mentem volna, ahányszor megkérték a kezemet, bizonyára én tartanám az Egyesült Államokban a válási rekordot.
Nincs olyan házasság, amely tökéletes volna, vagy mindvégig sima úton, rögök és kaptatók nélkül haladna. A Krisztusban bízó házaspárok azonban Isten erejével küzdhetik át magukat ezeken az akadályokon.
Igazából azonban a házasság után lesz keserves az életed. Egy szempillantás alatt nemcsak magadért, hanem másokért is felelős leszel. És idővel egyre több ember gondját veszed a nyakadba.
A házasság, minek? Gyereket nevelni, vagy dolgozatokat javítani, ugyanaz a haszontalan taposómalom.
A férfi hivatása arra szól, hogy önmaga ajándékozását, férji és apai szerepét a családi közösségen belül, a házastársi kapcsolatban élje meg.
A házasságban és a családban a kapcsolatok egész szövevénye valósul meg a személyek között (a házastársi közösség, az apaság és anyaság, a gyermeki és testvéri kapcsolat), s ezek révén minden ember bekapcsolódik az „emberiség családjába” és „Isten családjába”, amely az Egyház.
Nagy pajkos ez a lyány; veszedelmet érez:
Ugyan anyám, mért nem is adod már férjhez?
Vagy nem akad néki az egész Sárréten,
Ki legalább egyszer megverje egy héten?
És micsoda hatalmi viszonyok vannak a házasságon belül! Megköttetik, akárcsak a Molotov-Ribbentrop-paktum, aztán annyit is ér.
Azt hiszem, mi vagyunk rá a bizonyíték, hogy létezhet barátság férfi és nő között. Csak előbb jó alaposan gajra kell vágniuk a házasságukat.