De keményen és bátran néz szét a völgyek fölött, mert amit lát, az Erdély s neki hazája.
Ha elhagy is minden remény,
Akkor sem változhat vízzé a vér.
Legyek inkább üldözött,
Mint áruló, latrok között.
A haza minden előtt!
Visszavár hazád, és mindent megbocsát.
Karjába zárja rég elkóborolt fiát.
A széllel küldi el az otthon illatát,
A fenyvesek dalát, a folyók zúgását,
És minden magyart hívó vezérlő csillagát.
Hiszek egy erős, biztonságos, független Magyarországban – de az nem az elmagányosodás útján épül.
Hiszek abban, hogy Magyarország többre képes, mint amit ma látunk belőle.
Hiszem, hogy a nemzet nem zászló a kézben, hanem emberek a szívünkben.
Hiszem, hogy nincs nemzeti felemelkedés emberi méltóság nélkül.
És hiszem, hogy nem jobb- vagy baloldali válaszokra van szükségünk, hanem egy közös haza-nyelvre, amit minden magyar ért.
A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.
Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek.
Adjátok vissza az én hegyeimet!
Baj esetén meg kell védeni a hazát, harcosok kellenek, olyan hadsereg, ami kész és képes harcolni Magyarország függetlenségért.
– mondta a Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2025. 05. 09.)
A hazafiság nem zászlólengetés – a hazafiság a haza történelmi érdekeinek felismerése és szolgálata.
A haza birtokbavétele nem zászlólengetés.
A hazafiság nem díszmagyar, nem könnyes szemű elaléltság, nem vak menetelés, nem ájtatos csodálat.
A hazafiság nem a haza másik fiának, lányának utálata.
A hazafiság a közös élet öröme, a közös akarat, a felismerés és elfogadás, hogy különbözőségeink mellett is egyek vagyunk a hazában, és ez jó, ezért küzdünk, hogy ez így maradjon.
Az nem lehet, hogy az a föld, ahol Petőfi Sándor szíve pihen, nem éreznék, hogy mi az igaz és mi a csalfa. Ne hagyjátok magatokat megvezetni, segítsetek, ahogy mindig az ezeréves történelmünk alatt!
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Tizenöt éve hallgatjuk, hogy majd jó lesz, de csak várunk, várunk és várunk! De a haza nem lehet várólistán!
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Milyen vezető, aki elárulja a hazáját, és össze akarja ugrasztani a magyart a magyarral?
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Mi vagyunk a változás, a tavasz, az emberséges Magyarország arca, mi szőjük tovább a márciusi ifjak Magyarországának álmát.
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!
Elődeidnek szép kora visszatér!
Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.
Dicső és szép dolog a hazáért meghalni, de még szebb érte élni, ám a legszebb a haza egészségére inni.
Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból.