147 idézet
A haza birtokbavétele nem zászlólengetés.
A hazafiság nem díszmagyar, nem könnyes szemű elaléltság, nem vak menetelés, nem ájtatos csodálat.
A hazafiság nem a haza másik fiának, lányának utálata.
A hazafiság a közös élet öröme, a közös akarat, a felismerés és elfogadás, hogy különbözőségeink mellett is egyek vagyunk a hazában, és ez jó, ezért küzdünk, hogy ez így maradjon.
Az nem lehet, hogy az a föld, ahol Petőfi Sándor szíve pihen, nem éreznék, hogy mi az igaz és mi a csalfa. Ne hagyjátok magatokat megvezetni, segítsetek, ahogy mindig az ezeréves történelmünk alatt!
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Tizenöt éve hallgatjuk, hogy majd jó lesz, de csak várunk, várunk és várunk! De a haza nem lehet várólistán!
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Milyen vezető, aki elárulja a hazáját, és össze akarja ugrasztani a magyart a magyarral?
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Mi vagyunk a változás, a tavasz, az emberséges Magyarország arca, mi szőjük tovább a márciusi ifjak Magyarországának álmát.
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!
Elődeidnek szép kora visszatér!
Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.
Dicső és szép dolog a hazáért meghalni, de még szebb érte élni, ám a legszebb a haza egészségére inni.
Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból.
Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.
Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.
Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt népnek.
Hitványabb Nérók még seholse éltek.
Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.
Ha összefogunk, megteremthetjük azt, ami őseink vágya volt, amit kivégzett, temetetlen társaink velünk együtt akartak, és amiért életüket áldozták: a független, szabad, demokratikus Magyarországot.
– részlet Nagy Imre 1989-es újratemetésén elhangzott beszédéből
Igazi hazafias érzések töltöttek el: nemcsak azért szerettem hazámat, mert ott születtem, hanem mert egy része volt a nagy hazának, a Nagyvilágnak.
Ha megtudtam volna olyasvalamit, ami nekem hasznomra, de a családomnak kárára válhat, legott elfelejtettem volna; ha megtudok olyasvalamit, ami használ a családomnak, de árt a hazámnak, igyekszem elhessegetni; ha megtudok valamit, ami használ a hazámnak, de árt Európának, vagy használ Európának, de káros az emberi nemre, hát elvetem, mint a bűnt.
Magyarország szétesett. Nincs semmilyen közös elv, viszonyítási pont, érték, amiben tíz-tizenkétmillió magyar hinne, amit elfogadna. Magyarságunk mára csak a múlt összetartó ereje, amely a jelen és a jövő kedvetlen reménytelenségébe hull. Magyarország a pillanat hatalmának, a hatalom szervezte, engedte, visszakérte lopásnak, a „megoldjuk okosba”, a beszólásnak, a „rúgjunk bele akibe lehet”, a nihilizmusnak a földje lett Orbán alatt.
(2025. 01. 01)
Megmentik újra és újra a hazát, valahányszor saját profitjukat kell megmenteni. Ha háborút nem csinálhatnak, csinálnak háború-félelmet, s bebörtönöznek jámbor rajongókat, hogy a nép elhiggye, hogy veszélyben a haza.
Ebben a hazában nem utcai harcosokra, berozsdásodott terminátorokra van szükség, hanem tisztességes, becsületes emberekre, akik azért dolgoznak, hogy minden magyar ember a sajátjának érezhesse Magyarországot.
