A bürokrácia babonásan retteg mindattól, amely nem őt szolgálja és amit nem ért.
A demokrácia szabadsága nem biztonságos, ha az emberek elviselik a magánhatalom növekedését egy olyan pontig, ahol erősebb lesz, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhatalom által – lényegében fasizmus.
Akinek a pénzes zacskón van az ujja, azé a hatalom.
A tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.
Ha vezető vagy, akkor a frontvonalban kell lenned. Vezetni kell az embereket és kell, hogy az emberek lássák, hogy velük vagy. Én is szegény voltam, tudom, hogy mit éreznek!
A hatalomról nem könnyű lemondani. Beismerni, hogy szükségünk lehet a segítségre barátoktól és szomszédoktól. Beletörődni, hogy egy szerettünk tényleg tudhatja, hogy mi a legjobb nekünk. Feladni saját helyes elhatározásunkat egy cseppet sötétebb szándékért. De egyeseknek a legnehezebb arról az erőről lemondani, amellyel saját vágyaikat fegyelmezik.
Egy embert az minősít, hogy miképp kezeli azokat, akik felett hatalma van.
Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág.
Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia.
Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvhatnak, Európában nem lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyra törekvési vetélkedések lesznek egyfelől, másfelől örökös konspirációk.
A kiváló tehetségek mindig magukhoz ragadták a hatalmat, és zsarnokok lettek. A kiváló tehetségek szükségképpen zsarnokká válnak, és mindig nagyobb erkölcsi rombolást végeznek, mint amennyi hasznot hajtanak.
A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
Minden ember bizonyos fokú befolyást gyakorol barátjaira és rokonaira. Ez a befolyás hatalmat jelent, és mi mindnyájan felelősek vagyunk ennek a hatalomnak a helyes felhasználásáért.
Vannak olyan időszakok, amikor egy bölcs vezető éppen attól válik felelősségteljessé, ha új irányban indul el, főleg ha teljes bizonyossággal tudja, hogy a lehető legjobb útra tereli népét.
Kevés ember tud emberségesen és nagylelkűen élni a hatalmával, ha senkinek sem tartozik felelősséggel érte.
Amely birodalom egységét csak fegyveres erővel lehet fenntartani, annak nagyhatalmi állása felette kétséges, s a veszélynek óráiban éppen nem biztos.
Amit hatalom ront meg, az ismét feléledhet, de amit a nemzet könnyelműsége önként odavet, vagy gyávasága elhanyagol, azt visszaszerezni ritkán lehet.