281 idézet
Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.
Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.
Egyértelműen szeretnék gyerekeket, ha pedig versenyezni akarnak majd, az is rendben lesz. Azt hiszem, másképp fogom majd csinálni, mint ahogy az én apám bánt velem. Momentán nem tudom azt elképzelni. Persze könnyen beszélek, mert nincsenek gyerekeim. Talán teljesen másképp fogok majd gondolkodni, ha eljön ennek az ideje. De az apám szenvedélye nagyon messzire ment. Mindent értem csinált. Tuningolta a motorjaimat, felkészítette a gokartjaimat. Én nem tudom elképzelni, hogy ezt csináljam. Bárhogy is lesz, nem fogom versenyzésre kényszeríteni a gyerekeimet. Maguknak kell akarniuk.
A mi időnkben nem volt internet meg tablet, de akkor is voltak gyerekek, akik rádióztak, olvastak vagy mással töltötték a szabadidejüket. Vagyis akkoriban is léteztek érdeklődő meg nem érdeklődő gyerekek – ez nem változott, csak napjainkban már több lehetőség van, amivel a fiatalok el tudják tölteni a szabadidejüket akár hasznosan, akár haszontalanul. Ma is sok gyerek jár le az edzésekre. Van, aki hosszabb, van, aki rövidebb ideig marad, viszont abban sincs változás, hogy ma is csak a kitartóakból lesznek eredményes versenyzők. Ezért dolgozom.
Személy szerint sosem voltam egy harcos típusú, verekedős gyerek, bár magam körül azért láttam rengeteg erőszakot, de nem hinném, hogy ez bármivel is több volt, mint amit egy átlagos városi fiú lát gyerekkorában.
A gyerek sok örömet okoz, de ez az öröm amolyan transzcendentális pillanatokban nyilvánul meg, amelyekért megéri minden fáradság. A mindennapok örömét azonban a kutatások szerint nem fokozza.
Gyerekként mindenki meg akarja mondani nekünk, hogy mit csináljunk, mit vár tőlünk. És mi behódolunk, hogy boldoggá tegyük az anyánkat, vagy hogy elfogadjanak a menő srácok a suliban, vagy mert nincs más választásunk. Arra kondicionálnak minket, hogy a szeretetért és az elfogadásért cserébe nekünk is mindig adnunk kell valamit. Ha azt teszed, amit mondok, akkor szeretni foglak. Gondoljunk csak bele! Pontosan ezért fosztjuk meg magunkat az önszeretettől – mert ezt tanultuk gyerekkorunkban.
A környezetem véleménye ellenére átlagos kiskölyök voltam – bár igaz, óvodában a hátam mögött raktam ki a Rubik-kockát.
A gyerekeknek a feltétel nélküli szeretetünkre van szükségük – akár ügyesek, akár hibáznak; akkor is, amikor könnyű az élet, és akkor is, amikor rögös.
Nehézségek nélkül egy gyermek sosem lesz egészséges felnőtt; korlátok nélkül egy tudat sosem lehet korlátlan.
A korán kezdett, kemény torna tönkreteszi a gyermeket. Először az agyát kell fejleszteni, nem a testét.
Sok gyerek táplál haragot és neheztelést a szülei iránt, aminek az oka gyakran a kapcsolatuk hiteltelensége. A gyerek mélyen vágyik arra, hogy a szülő ott legyen számára, méghozzá emberi lényként, s nem holmi szerepként – függetlenül attól, hogy azt a szerepet a szülő mennyire lelkiismeretesen játssza.
Kicsit idiótának kellene lennem, hogy újra érezhessem azt az eufóriát, amit még gyerekként.
A gyermek, Uram, szülei lényének egy darabja, ezért ha jó, ha rossz, úgy kell szeretnünk, akár saját életünket, lelkünket.
A felnőttek jól neveltek, hiszen ha olyan dolgokról beszélek nekik, amit nem értenek, unnak, akkor ennek ellenére is mosolyognak és bólogatnak. A gyerekek viszont nem ilyen jól neveltek. Ha valami nem tetszik nekik, nézelődni, mocorogni, sms-ezni kezdenek. Ha az ember gyerekekkel foglalkozik, muszáj megtanulnia úgy beszélni, hogy értsék is. Becsomagolom nekik, mert ha ízlik, akkor jobban megjegyzik.
Meggyőződésem, hogy legnagyobb örökségként boldog emlékeket hagyhatunk gyerekeinkre.
A gyerekek szeretnek felfedezni. Már az is felfedezés, ha az ember felfordít egy követ, és szemügyre veszi az alatta talált állatokat.
Gyerekként a szüleinkkel a hátunk mögött ültünk a fogadóórán. Ha a tanár valami negatívat mondott a „munkánkkal” kapcsolatban, apám előre lépett, és lecsavart egy nyaklevest – épp úgy, ahogy más szülők is tették a gyerekeikkel.
