Egykor nyírfákon hintáztam és arról álmodom, bárcsak újra megtehetném. Az élet ösvény nélküli erdő, ahol az arcodat nap égeti és leszakadt pókháló csiklandozza. És az egyik szemed sír a gallyak karcolásától. Elmennék a Földről egy időre, majd visszatérnék újrakezdeni. Szeretnék felmászni a nyírfára, fel a fekete ágakon a hófehér mennyország felé, míg a fa nem bírná tovább. Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint. Jó lenne elmenni, majd visszajönni. Van annál rosszabb is, mint nyírfán hintázni.
Az idősebb nemzedék általában kétféle módon kötődik a fiatalokhoz. Az egyik önmagát látja fiatalnak bennük, önmagát akarja fiatalnak megőrizni, a másik pedig irigyli őket, ennélfogva elveszti önmagát.
Azt hiszem, az életben egészen pontosan meghúzható a fiatalság és az öregség közötti határvonal. A fiatalság az egoizmussal ér véget, az öregség a másokért élt élettel kezdődik. Az én véleményem a következő: a fiatalok sok élvezetet és sok szenvedést kapnak az élettől, mert csak magukért élnek. Minden vágy és minden ötlet fontos nekik, minden örömbe belekóstolnak, de minden kínba is. (…) Ez a fiatalság. A legtöbb ember számára azonban elérkezik az idő, amikor mindez megváltozik, amikor elkezd másokért élni.
Elképesztő, hogy az ifjúkor életkori sajátosságait a gótikus középkor mennyivel jobban felismerte (…), mint a mi modern korunk. Mi nem szeretjük, ha az ifjak vitatkoznak. A fejükbe akarjuk húzni saját véleményünket, mint valami avatási süveget (…). Ha pedig a gyerek lázadni kezd az iskola ellen – amelyik a szó szoros értelmében nem hagyja őt illetve képességeit kibontakozni -, gyorsan rákerülhet a kezelhetetlenség bélyege, sőt, láttuk ezt már, rossz képességűnek is bélyegezhetik. Kérdezem: ilyenkor tényleg a gyereknek volna szüksége „kezelésre”, rendszabályozásra, változásra?
Tizenévesként a szobám Jean-Claude Van Damme képeivel volt kitapétázva. Anyám aggódott is emiatt, hiszen a legtöbb korombeli srác falán félmeztelen nők virítottak, az enyémen meg Jean-Claude poszterei.
A gyerek ne felnőtté válni siessen (…), és az öreg ne visszafiatalodni akarjon.
Örülök, ha fiatalabbak társaságában lehetek. Mert előítéletek nélküliek, frissek, pirosak: diákok.
Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.
A többi gyerekkel ellentétben nem cigiztem és nem ittam. Fehér holló voltam. Igaz később mindent bepótoltam, nem vagyok olyan angyal, mint amilyennek látszom.
Ez a fiatalság ajándéka: ha az ember szorong, mindentől megszabadítja az alvás.
Fiatalkorában az ember hajlamos elkövetni hibákat és időnként rossz döntéseket is hoz.
A fiataloknak annyit mondanék, hogy mindig legyenek pozitív emberek között, és maradjanak távol a negatív gyerekektől az iskolában, belőlük ugyanis sok van. Tűzz ki magadnak célokat, merj álmodni! Ne higgy a tanárnak, vagy az igazgatónak, ha azt mondja, nem tudod megcsinálni. Azt mondanám, hogy hallgass a szüleidre, de néha ők is tévedhetnek. A lényeg, hogy soha ne add fel, és mindig bízz magadban! Ez a legfontosabb. Ha ez nincs meg, és valaki másra támaszkodsz, akkor az a valaki nem feltétlenül fog veled annyit törődni, mint amennyit te tudnál magaddal.
Fiatal volt, majd kicsattant az élettől, és ezt maga is jól tudta. Bizonyára ezért kacagott. Mert olyan jó fiatalnak és szépnek lenni, és a halálról fecsegni ostobaságokat.
Ifjú dilettánsok tolakodását jóakaratúlag kell tűrni: élemedve ők lesznek a művészet s a mester legigazabb tisztelői.
Ifjúkorában mindenki azt hiszi, hogy a világ vele kezdődött, hogy voltaképpen minden őérte van.
A serdülőkor egy időszak. Több éves dac azonban már életforma.
Tévedni igen helyénvaló dolog, míg fiatalok vagyunk, de öreg korunkra fel kell hagynunk ezzel.
Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.
Ne becsüld túl a korosztályodat. Amióta világ a világ, sohasem voltak még ennyire infantilisek benne a tinédzserek, mint ebben a mi elektronikus korunkban. Panaszkodtok, jajgattok, sírtok, hogy egyéniségek akartok lenni, de csak csordában tudtok létezni.