Tudom, ijesztően hangzik, hogy felelősek vagyunk az életünkért, de teljes mértékben ez az igazság, akár elfogadjuk, akár nem. A hibáztatás nem más, mint a hatalmunkról való lemondás. A felelősségvállalás erőt ad ahhoz, hogy változtassunk az életünkön. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor a személyes erőnket arra használjuk, hogy tehetetlenek legyünk. Ha úgy döntünk, hogy vállaljuk a felelősséget, akkor nem vesztegetjük az időt arra, hogy valakit vagy valamit hibáztassunk a világban.
Sokszor a nő áldozatul esik a férfi egoizmusának, vagyis az új élet létrehozásában részes férfi nem vállalja az ezzel járó felelősséget, hanem a nőre hárítja, mintha a nő lenne az egyedüli”bűnös”. Amikor a nőnek a legnagyobb szüksége van a férfi támaszára, a férfi cinikus egoistaként viselkedik, aki kihasználja a nő gyöngeségét és szeretetét, de nem vállalja felelős kötelességét tettéért.
– A rózsád azért olyan drága neked, mert nekiadtad a lelkedet.
– Mert nekiadtam a lelkemet – ismételte meg a kis herceg, hogy jól megjegyezze.
– Az emberek már elfelejtették ezt az igazságot, de te ne felejtsd el: örökre felelős vagy azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte meg a kis herceg, hogy jól megjegyezze.
Az életünkért vállalnunk kell a felelősséget s meg kell találnunk benne azt, amiért érdemes volt élni. Minden bajunknak magunk vagyunk az okai, még ha tehetetlenségünk s az élhetetlenségünk adja is meg ennek a magyarázatát.
Senki sem ártatlan. Csak a felelősségnek vannak különböző fokozatai.
Még egyszer mondom, nem akarok cenzúrát, mert minden könyvkereskedő felelős azokért a művekért, amiket árul, és mert én nem akarok felelős lenni mindazokért az ostobaságokért, amiket kinyomtatnak, és nem akarom, hogy egy minisztériumi alkalmazott zsarnokoskodjon a szellem felett, és lenyesegesse a zsenik szárnyait.
















