Sokkal nehezebb megtanulni úszni, ha az ember egyszer csak az óceánban találja magát, ahol a legkisebb hullám is négyméteres, mint akkor, ha szólnak neki, hogy indul az úszótanfolyam a helyi uszodában.
Az ellenség háborús propagandájából én is nagyon sokat tanultam. Azok fölött, akiknek ezen a téren is a legtöbbet kellett volna tenniük, az idő nyomtalanul haladt el; részben túlságosan okosnak képzelték magukat annál, hogy másoktól is tanulhassanak, másrészt a becsületes akaratuk is hiányzott hozzá.
A fejlődés nem segített semmit, csak a külszín változik, a pénzhelyzet, a jólét… ez nem igazi fejlődés.
Tanulni ajándék, még abban az esetben is, ha a fájdalom a tanítómestered.
Szükségünk van a bűneinkre, tévedéseinkre, hibáinkra, különben fejlődésünk legértékesebb ösztönzőitől esnénk el.
A Paul Street-csatorna miatt felvettem egy bizonyos beszédstílust, de a színpadon nem lehet hosszú körmondatokban beszélni, ott pár szóban kell frappánsnak lenni. Ezt még tanulom.
A csalódásokból mindig tudtam tanulni, talpra állni, erősen kijönni belőle, a korrekciós sikerek rendbe rakták a megelőző csalódást.
Az erősebb faj el fogja söpörni a gyöngébbet, mert az életösztön nem ismer mondvacsinált akadályokat.
A kockázatkerülés olyan, mintha magát az életet próbálnánk elkerülni; megáll a növekedésünk!
Képtelenség előrehaladni, ha azt nézed, mi van mögötted. Így csakis az árokban végezheted!
Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem működik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami működik.
A tévedések a kreatív folyamat részei, és a tanulás elengedhetetlen velejárói.
A lehetőségek önmagukban nem jelentenek sokat, ha nem tudsz élni velük. Ezért meg kell szerezned a tudást, amivel megteremtheted magadnak őket.
A helyes cselekedet az, ami még hátravan, miután már mindent rosszul csináltál.
Ha valami nem hoz nekem pénzt, nem tesz jobbá vagy boldogabbá, akkor nem fecsérlem rá az időmet.
Néha ahhoz, hogy előre haladjunk, tennünk kell egy lépést hátra.
Le kell zuhannunk egy párszor, hogy megtanuljunk repülni.
A nulláról indulók gondolkodásmódja szerint a hűtőszekrény soha nincs tele és nem is lesz. Mindig lehetünk még erősebbek és fürgébbek, mentálisan és fizikailag egyaránt. Lehetünk még tehetségesebbek és még megbízhatóbbak. Ebből fakadóan soha nem szabad azt érezned, hogy elvégezted minden feladatod. Mindig akad további tennivaló. Tapasztalt búvár vagy? Csodás! Akkor dobd le a felszerelésed, vegyél egy mély lélegzetet, és merülj 30 méter mélyre szabadtüdős technikával. Menő triatlonistának számítasz? Klassz! Akkor tanulj meg sziklát mászni. Csupa csillogó siker fémjelzi a karriered? Remek! Tanulj meg egy új nyelvet vagy szakmát. Szerezd meg a második diplomádat. Gond nélkül fogadd el, hogy tudatlan vagy, és újra bután kell beülnöd egy osztályterembe, mert csakis így bővítheted a tudásodat és a tevékenységeid számát. Ez az egyetlen módja annak, hogy tágítsd az elmédet.
Minden új eszme három fokozaton megy át: a mellőzésen, az elhallgatáson, közönyön; másodszor az üldözésen, magánemberek, társadalmi rétegek, végső fokon az állam részéről történő fokozatokban; harmadszor: az elismerés, a régi eszme megsemmisítése.
Rendkívül magabiztosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne vegye magára a rossz kritikát, mert a kéretlen, sokszor bántó, felületes véleményalkotás gátol a kibontakozásban. Viszont az új generációnak, a mostani huszon-, harminc-éveseknek, óriási szerepe lehet ennek a kegyetlen, beszólogató, kigúnyoló szokásnak a felszámolásában. Ha azt az energiát, amit mások lekicsinylő véleményezésére, bírálatára fordítanak, kreativitásra, tettekre és valaminek a létrehozására használják, virágzó paradicsomot fognak tudni teremteni. Tanácsolom, hogy legyenek elhivatottak, igényesek, tudást akarjanak szerezni, ne a semmi után futkossanak.