Ha kellő távolságba kerülsz egy embertől, akkor könnyebben tudod analizálni.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy örökösen mozgásban vagyok: táncolok a színpadon, rohangálok a lépcsőházban, csimpaszkodom az Eiffel-toronyról, ilyesmi. De az élet megtanított arra, hogy a legjelentősebb és legemlékezetesebb pillanatok általában akkor történnek, amikor nyugalmi állapotban vagyok, ücsörgök, meditálok, szemlélődök.
Amikor az emberek azt kérdik, mit teszek, amikor minden összeesküszik ellenem a világban, tudjátok, mit válaszolok? „Megyek tovább. Nem állok meg. Nem számít, hogy pofont kapok, odatartom a másik orcámat is. És hogy fáj? Nem azzal foglalkozom, mi történik most vagy mi történt korábban. Csak megyek tovább, előre.
Esténként szerettem Georgie mama ölében üldögélni, a csillagokat nézni és a dúdolását hallgatni. A távolban tücskök ciripeltek, békák kuruttyoltak, én pedig bizonyos szinten rájöttem, hogy létezik egy dallam, egy hang, egy frekvencia, egy vibrálás, ami mindenütt jelen van az Anyatermészetben, az univerzumban.