Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha előreléptünk már. Ez nem hit.
Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.
A technikai fejlettség olyan, mint egy borotva egy hároméves gyerek kezében.
Fókuszálj arra, hogy miként tettek téged a boldogtalan pillanatok sokkal jobb és bölcsebb emberré. Tulajdonképpen hálás lehetsz azoknak, akik a múltban sebeket okoztak neked, hiszen sokkal erősebbé váltál általuk.
Manapság mindig azt mondják, milyen jó a digitalizáció, mennyit fejlődik a világ. Én azt gondolom, régen sokkal okosabbak voltak az emberek, nagyobb tudás volt a birtokukban. Gyakorlatiasabbak voltak. Ha bármi történik a világban, az az ember fog megélni hosszú távon, aki nem ezek – tehát a kütyük – által él.
Egy szakembernek sosem szabad megrekedni egy ponton, hanem arra kell törekednie, hogy a módszerei folyamatosan fejlődjenek. És nem csupán követnie kell a fejlődést. Az kevés. Elébe kell mennie.
Útkeresésem során rengeteg dolgot tanultam. A legfontosabb felismerés az volt, hogy nem szegény szerencsétlen emberek vagyunk, akik szeretnének valami misztikus dolgot átélni, hanem hatalmas spirituális lények, akik spirituális élményekre törekszenek. Legtöbbünk azonban még nem jött rá, hogyan is érhetné el ezt.
Az életed bármelyik szakaszában is jársz éppen, mindig előrefelé haladj, hömpölyögj, akár egy nagy folyó. Mindig csak előre és előre!
Még a velünk történő rossz dolgok is hasznunkra válhatnak, ha ahelyett, hogy hagynánk, hogy legyőzzenek bennünket, olyan lehetőségekként tekintünk rájuk, melyekből tanulhatunk.
Minél inkább elfogadjuk mindazt, amit belső állapotunk megváltoztatása érdekében teszünk, minél jobban hiszünk benne és minél inkább megadjuk neki magunkat, annál jobb eredményt remélhetünk tőle.
Ki törölhetné ki lelkéből a vele született benyomásokat? Hiú remény, hogy gyermekeink és növendékeink ugyanazt a fejlődési utat járják, amelyet mi magunk.
Az ember joga, hogy vég nélkül törekedjék a tökéletesedésre, és ez a törekvés önmaga jutalma. Minden más Isten kezében van.
Félénkségem valójában a védőpajzsommá és menedékemmé lett. Fedezékében tudtam növekedni. Segítségemre volt az igazság felfedezésében.
Az érett középső korunk idején már nem a szerelmet, vagy a házasságot és az otthont, a gyerekszülést, az egzisztenciateremtést kell megvalósítanunk, hanem már át kellene lépni a szellemibe – de ha a felsoroltak hiányzanak az életünkből, akkor nehéz.
Bármilyen megoldhatatlannak tűnő probléma is álljon a céljaid útjában, az valójában egy lehetőség számodra, hogy új szintre emeld az életed.
Mrs. Ling egész életében buddhista volt, azaz szilárdan hitt a karmában és abban, hogy amit az ember nem tanul meg, az újra és újra felbukkan, amíg meg nem tanulja, különben a lélek nem fejlődhet tovább a következő szintre.
Ha egy jövőkép lebeg a szemed előtt, és keményen hajtasz a céljaidért, semmi sem ad több energiát, mint a fejlődés.
Nem állítom, hogy 60 évesen mindent tudok, mindenre van válaszom, és úgy érzem, még mindig messze állok attól, hogy kiforrott egyéniség legyek. Igaz, 40 évesen még csecsemőnek éreztem magam! Ahhoz képest sokat fejlődtem.
A túléléshez és a magasabb célok eléréséhez mindenképpen újfajta gondolkodásmódra van szüksége az emberiségnek.
A bukásokat hasznosnak tartom, mert minden elbukott tőke tanulópénz. Mivel nincs tökéletes ember a földön, olyan sem létezik, aki életében sohasem vesztett volna valamin.