Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.
A haladás nagyrészt annak köszönhető, hogy haladni akarunk.
Minél nagyobb a haladás, annál nagyobb mértékben ismerjük meg fogyatékosságunkat. Az elégtétel a törekvésben rejlik, nem az elérésben.
Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.
Nem az vagy, akinek születtél, hanem akivé magadtól lenni tudsz.
Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.
Engedd meg magadnak, hogy önmagadon keresztül tévedhess, ugyanis csak a saját hibáidból tudsz tanulni. Ha sokat hibázol, sok esélyed van a tanulásra, de figyelj arra, hogy egy hibát lehetőleg csak egyszer kövess el.
Az az érdekes a bukással kapcsolatban, hogy a tanulásnak sokkal fontosabb eszköze, mint a győzelem. Ha győzől, nem kell leülnöd, és más szemszögből újragondolnod.
Ne vívódj azon, hogy mi ment rosszul, helyette koncentrálj a következő lépésre. Az energiád fordítsd arra, hogy továbbhaladj, és megtaláld a választ.
Az innováció a bátraké. Ha működik, azt mondják, látnok vagy, de ha nem jól sül el, hamar őrültté válsz.
A kisember gyakran dührohamot kap a legenyhébb bírálattól, de a bölcs tanulni igyekszik azoktól, akik kritizálták, szidták és „összeakasztották vele bajszukat”.
Volt egy férfi az edzőteremben, a régi termünkben. Bokszoló. 87 éves. Lejárt minden nap, befáslizta a kezét, ment a bokszkörtéhez, a bokszzsákhoz, edzett, ugrókötelezett, aztán hazament. Szóval ha dolgozol rajta, akkor remélhetőleg egyre jobb leszel.
Figyeld, hol válik keménnyé a haladás, és látni fogod, hogyan haladnak a kemények!
Ha valaki olyan életet él, amely mindenki számára fejlődést hoz, és ez a fejlődés állandó, nem hal meg vele, az ilyen ember életét Igaz Életnek nevezhetjük.
Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.
Az ember nem arra teremtetett, hogy lealacsonyodjon, hanem hogy egyre feljebb haladva tökéletesedjék. És nincs elképzelhető határa a tökély felé haladásnak.
A kis tévedés mindig szörnyű nagy tévedéssé válhat, ha az ember ragaszkodik hozzá, ha elmélyíti azzal, hogy nagy feneket kerít neki, ha „végigviszi”.
A világ nem vár ránk. Halad tovább, és elvárja tőlünk, hogy mi is vele együtt haladjunk.