Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.
Engedd meg magadnak, hogy önmagadon keresztül tévedhess, ugyanis csak a saját hibáidból tudsz tanulni. Ha sokat hibázol, sok esélyed van a tanulásra, de figyelj arra, hogy egy hibát lehetőleg csak egyszer kövess el.
Az az érdekes a bukással kapcsolatban, hogy a tanulásnak sokkal fontosabb eszköze, mint a győzelem. Ha győzől, nem kell leülnöd, és más szemszögből újragondolnod.
Ne vívódj azon, hogy mi ment rosszul, helyette koncentrálj a következő lépésre. Az energiád fordítsd arra, hogy továbbhaladj, és megtaláld a választ.
Az innováció a bátraké. Ha működik, azt mondják, látnok vagy, de ha nem jól sül el, hamar őrültté válsz.
A kisember gyakran dührohamot kap a legenyhébb bírálattól, de a bölcs tanulni igyekszik azoktól, akik kritizálták, szidták és „összeakasztották vele bajszukat”.
Volt egy férfi az edzőteremben, a régi termünkben. Bokszoló. 87 éves. Lejárt minden nap, befáslizta a kezét, ment a bokszkörtéhez, a bokszzsákhoz, edzett, ugrókötelezett, aztán hazament. Szóval ha dolgozol rajta, akkor remélhetőleg egyre jobb leszel.
Figyeld, hol válik keménnyé a haladás, és látni fogod, hogyan haladnak a kemények!
Ha valaki olyan életet él, amely mindenki számára fejlődést hoz, és ez a fejlődés állandó, nem hal meg vele, az ilyen ember életét Igaz Életnek nevezhetjük.
Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.
Az ember nem arra teremtetett, hogy lealacsonyodjon, hanem hogy egyre feljebb haladva tökéletesedjék. És nincs elképzelhető határa a tökély felé haladásnak.
A kis tévedés mindig szörnyű nagy tévedéssé válhat, ha az ember ragaszkodik hozzá, ha elmélyíti azzal, hogy nagy feneket kerít neki, ha „végigviszi”.
A világ nem vár ránk. Halad tovább, és elvárja tőlünk, hogy mi is vele együtt haladjunk.
Néha el kell buknunk ahhoz, hogy megtanuljuk, miképpen állhatunk talpra ismét. Néha fájdalmat kell okoznunk másoknak ahhoz, hogy felismerjük a saját hibáinkat, és felismerjük, hogy jobban kell bánnunk önmagunkkal.
A boldogságunk érdekében alapvetően fontos, hogy a régit meghaladva folyamatosan egyre magasabb szintre jussunk.