Az értelem, az erkölcs és a jellem bizonyos párhuzamban áll valamennyiünk egyéniségében, és töretlen folytonossággal fejlődik tovább, ha ugyan az élet nagy háborgásai nem térítik más irányba.
Ilyen ember vagyok – mert ilyenné tettem magam.
Ha másmilyen ember akarok lenni – olyanná kell tennem magam.
Az emberek nincsenek tisztában az alvás fontosságával. Én igen. Ugyanez a helyzet az étkezéssel és a munkával is. Ezek a részletek lépésről lépésre, de jobbá tesznek másokkal szemben.
Úgy vélem, hogy a húsételek nem megfelelőek az ember számára. Ha felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál, akkor hibás dolog őket utánoznunk. Azt hiszem, a lelki fejlődés egy bizonyos szinten megköveteli, hogy beszüntessük élőlénytársaink saját testi igényeink kielégítését szolgáló pusztítását.
Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy közönséges méltatlankodás miatt. Ez annak az embernek az elégedetlensége, aki egy jobb világot keres, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges becsvágya, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne benne aktívan közreműködni. Ez a többre és jobbra törekvés, önmagunkért és másokért, a máért és a holnapért. Az emberek néha összetévesztik az álmodni tudást az álmodozással, amikor az elme és az érzelmek összevissza csaponganak, és inkább kerülik a valóságot, mint hogy változtassanak rajta.
A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem.
A legnagyobb vágyam tudod, mi?
Tulajdon árnyam átugorni.
A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.
Vágyakozó gondolataidat változtasd erőteljes akaraterővé.
Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.
A haladás nagyrészt annak köszönhető, hogy haladni akarunk.
Minél nagyobb a haladás, annál nagyobb mértékben ismerjük meg fogyatékosságunkat. Az elégtétel a törekvésben rejlik, nem az elérésben.
Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.
Nem az vagy, akinek születtél, hanem akivé magadtól lenni tudsz.
Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.
Engedd meg magadnak, hogy önmagadon keresztül tévedhess, ugyanis csak a saját hibáidból tudsz tanulni. Ha sokat hibázol, sok esélyed van a tanulásra, de figyelj arra, hogy egy hibát lehetőleg csak egyszer kövess el.
Az az érdekes a bukással kapcsolatban, hogy a tanulásnak sokkal fontosabb eszköze, mint a győzelem. Ha győzől, nem kell leülnöd, és más szemszögből újragondolnod.
Ne vívódj azon, hogy mi ment rosszul, helyette koncentrálj a következő lépésre. Az energiád fordítsd arra, hogy továbbhaladj, és megtaláld a választ.
Az innováció a bátraké. Ha működik, azt mondják, látnok vagy, de ha nem jól sül el, hamar őrültté válsz.