Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember.
Azt hiszem az éveken át tartó drogozás miatt vagyok ennyire érzelmes. Képtelen vagyok kordában tartani az érzelmeimet. Nagy fájdalmaim vannak, és nem tudom, hogyan szabadulhatnék meg tőlük. Egykor én voltam a legkeményebb csávó az egész földkerekségen, most meg a legkisebb provokációtól elbőgöm magam. Nem tudom, mi nem stimmel velem. Néha úgy érzem, darabokra hullok.
Ugyanolyan vagyok, mint bárki, ugyanúgy vannak érzéseim, mint bárkinek.
A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.
Amikor szemben állok egy ellenféllel, a gondolataimnak és érzéseimnek nem pont olyannak kellene lenniük, mint a madár tükörképének a vízen? Pontosan ezt értette Jip szifu az alatt, hogy az ember érzelmeinek nem szabad merevnek vagy ragadósnak lenniük. Vagyis ahhoz, hogy képes legyek kontrollálni magam, először el kell fogadnom magam úgy, hogy együtt haladok a saját természetemmel, nem pedig szembemegyek vele.
A szenvedély fűt, megvilágít és vezet. A szenvedély felerősít, anélkül, hogy felerősítené az egót – sőt, az egó talán nem is szereti. A szenvedély túl van a szűk énen.
Történhetnek úgy nehéz, tragikus események körülöttünk, hogy azok nem hagynak sebet, de ehhez meg kell tanulni nyíltan beszélni az érzéseinkről.
A szülők érzelmi állapota és életmódja nagymértékben befolyásolja a gyermek agyának fejlődését, bár gyakran nem tudnak róla, illetve nem tudják irányítani ezeket a finom tudattalan hatásokat.
Az anyaszív gyenge virágocska, az öröm aranyeső, a bánat méregeső rajta.
Az érzések kapudrogok. Érzelmekhez vezetnek, aztán könnyekhez.
A fájdalom és a bánat egy bizonyos mértéken felül édeskés és giccses.
Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.
Nem szeretem a keserűséget, azt a monoton beletörődést, amikor az emberek vállán ott ül a bánat és nem mozdul. A meggyötörtségtől, a reménytelenségtől menekülök, mert azt érzem, hogy az tényleg olyan, mint egy vírus, átragad a másikra.
Elutasítani tényszerűen, személytelenül is lehet, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ember maga is érzéketlenné válik.
Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.
Ismerjük be, ha fáradtak, stresszesek vagyunk. Ha nem várjuk el azt, hogy az anyaság csupa öröm legyen a nap minden pillanatában, kevesebb a frusztráció is. Szabad dühösnek, fáradtnak, idegesnek is lenni.