Deák Bill Gyula

Deák Bill Gyula

1948. november 8. - 2026. szept. 17.

Artisjus-díjas magyar blues-énekes

Deák Bill Gyula Kossuth-díjas magyar bluesénekes, a hazai blues egyik meghatározó és legendás alakja, akit jellegzetes hangja és szenvedélyes előadásmódja tett ismertté. Pályafutása során a zenéről, az életről, a küzdelmekről és az emberi érzésekről is őszintén, szókimondóan beszélt, megszólalásait pedig sajátos humora és közvetlensége is jellemezte.

Amerikában a testi hiányosságom a legnagyobb reklám lett volna, itt meg nemhogy nem fogadták el, még el is nyomtak miatta! És nem a szemembe mondták, hanem a hátam mögött.

Ha nem történik a műhiba, soha nem énekeltem volna, mert a foci érdekelt, és ment is nagyon. Középhátvédet meg középpályást játszottam az MTK-ban, ott volt a pálya két megállóra tőlünk, csak fel kellett ülnöm a 37-es villamosra.

Gyerekkoromban szüleimmel egy szobában laktunk hatan, ott is mosakodtunk egy lavórban. Nem volt könnyű, főleg így féllábbal, de mindig megvoltunk. A nehézségek ellenére szép kamaszkorom volt. Féllábbal ugyanúgy futballoztam, lábteniszeztem és mindent csináltam, mint a többiek. Sőt mondhatom, hogy csodájára járnának ma, mert olyan jó voltam így is a labdarúgásban és a tengóban, amit sokan elképzelni sem tudtak. De persze volt olyan is, hogy csúfoltak, de túltettem magam rajta, sosem érdekelt.

Amit elértem annak örülök, hiszen nem mindenki érheti ezt el Magyarországon. Ezt mind magam értem el, persze a szüleim segítségével. Mert megvették anno a Regent erősítőt meg egyéb ilyen hülyeségeket, de hát ezt én magamtól értem el, és erre nagyon büszke vagyok. Persze a barátaim is ott voltak, amikor segítség kellett, meg én is segítettem nekik. Ez ilyen kölcsönös dolog volt.

Soha nem akartam énekes lenni. Előtte focista akartam lenni, imádom a focit a mai napig. A példaképeim Puskás meg Hidegkuti voltak, a nagy Aranycsapat. Aztán 11 éves koromban egy műhiba miatt elvesztettem a lában, és bejött a beatzene Magyarországra, a Beatles meg a Rolling Stones, és elkezdtem énekelgetni. Mondták, hogy jól ordibálok, hogy jó hangom van, és így kezdtem el az egészet.

Tudom, hogy nagyképűnek tűnik, és nagyképű vagyok, de én éneklek Magyarországon a legjobban blues-t, de még rockzenét is. Hogy miért nem a Rózsadombon lakok? Hár azért, mert aki a Rózsadombon lakik, az nem fog soha így blues-t énekelni, mint én. Mert nem tudja, mi a csóróság, meg nem tudja, hogy mi az, hogy egy…egy szelet zsíros kenyér vagy cukros-zsíros kenyér, vagy egy alma.

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy szeretnek az emberek. Minden koncerten látszik rajtam, hogy a szívemből jön, amit csinálok, megtisztelem a közönségemet és ezért ők is megtisztelnek engem.

A belga söröket nagyon szeretem, de a hazaiak közül is kóstoltam többet, amelyik ízlett. De amúgy soha életemben nem voltam nagyon sörös, sőt, még boros sem, inkább a viszkit szerettem.

Életem során nagyon sok világsztár előtt énekelhettem, amire büszke vagyok a mai napig. Egyszer Chuck Berry hallott énekelni. Nem látta, hogy ki énekel, és akkor azt mondták neki, hogy egy fehér ember. Alig akarta elhinni, azt mondta, ilyen fekete hangú fehér énekest, mint én, sosem hallott még.

Hiába volt csóróság, akkor még nem volt ennyi rosszindulat meg képmutatás az emberekben. Ma forognak, mint a szélkakas. Akkor, ha meccs volt, kiment mindenki ahhoz, akinek volt rádiója, és együtt hallgattuk a folyosón. Örültünk a magyarok győzelmének, vagy együtt sírtunk. Nagyon szerettük Puskásékat meg a focit.

A legfiatalabb korosztálynak is tudok meglepetést nyújtani, hiszen mindig van olyan 10-12 éves gyermek a koncerten, akiknek megtetszik az énekem.

Az első dal, ami nagyon nagy hatást tett rám, az A felkelő nap háza volt. Emlékszem, ment a magyar táncdalfesztivál a tévében, és a szünetben berakták. Felállt a szőr a karomon, borsódzott a hátam, hogy hát ilyen is van?!

Voltak rendes gyerekek meg gonoszabbak, akik féllábúnak meg százlábúnak csúfoltak. De fiatalon az ember még könnyebben túljut ezeken. Legfeljebb visszaszóltam nekik, vagy fejbevágtam őket a mankómmal!

Mások ezeket keresték még